NAPLÓK: Tépett Rétegek Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:03 Összes olvasás: 9486| 28. | [tulajdonos]: Tépő Donát: Kellékek 5/1 | 2014-10-26 20:21 | Kellékek
„Az olyan emberek, mint én magam, vagy, mint amilyen magából lehet egyszer, sohasem érnek el semmit. Mi túlságosan józaneszűek vagyunk, túlságosan értelmesek… Az emberek szívesen meghallgatják a filozófusokat egy kis szórakoztatás erejéig…de, hogy értelmes ember tanácsai szerint cselekedjenek – arról soha nincs szó.”
Aldous Huxley_Nyár a kastélyban
Először is töltök magamnak egy Sztolicsnaját, mert tudom, hogy addig képtelen vagyok magamhoz térni, míg nem érzem az ízét a szájpadlásomon. A telefonom ébresztőzenéje egy régi goa-trance, amit évek óta nem bírok megunni, és a készülék is azért merül le olyan gyorsan, mert minden reggel hagyom, hogy végigmenjen a dal. Miközben szól, én sugárhajtású repülőt hajtogatok a takaróból, és felreptetem az ágyból, körbe a szobába. Aztán megindulok végre a fürdő felé.
A kistükörből az öregedő, bozontos Rozsomák szemez vissza, így hát úgy döntök, mégis megfésülködöm. Több tonna fésű hever szanaszét a csempén, mégsem találom a kedvencemet, azt a tigriscsíkozottat, amit nagyapám hozott a Titánról. De legalább az elefántcsontnyelű fogkefém megvan. A guano ízesítésű fogpaszta már marja is a szám szélét, ahogy sikálom a fogzománctáblákat. A dal lassan lejár, a telefonom pedig tíz perc múlva újrakezdi a nyolc perces felvételt, de ezt már nem várom meg. A WC kagylóba dobom, és inkább elmegyek felöltözni.
A gardróbban lakó kiscsajtól elkérem a hétfői ingemet, amely mályvaszínű, mint az ő szeme. Selymesen simul mellemre, ahogyan begombolom magamon a szekrénybe épített tükör előtt. A lány közben még mindig a farkamat bámulja, amely pont a szeme előtt lifeg fejmagasságban. Nem tudom, elmúlt-e már tizennyolc, de biztosan látott már ilyet. A békesség kedvéért mégis rácsukom az ajtót és átlépek a fehérneműs fiókokhoz.
Miközben tovább öltözöm, kedvem támad egy kis közéletre, úgyhogy bekapcsolom a TV-t, amiben már javában süvítenek a reggeli hírek:
A kormány államosítani készül a pislogást, mint már amúgy is adóköteles tevékenységet. A vakok tüntetnek. Kínában újabb dinoszaurusz-tetemeket halásztak ki a tengerből, pusztulásukat feltehetően ismét a globális felmelegedés okozta, de ezt minden multinacionális nagyvállalat kétségbe vonja. A múlt héten elfogott olasz maffiavezér elleni per koronatanúi tegnap este öngyilkosságot követtek el Nápolyban. Az amerikaiak ma hajnalban ismét lerohantak egy közel-keleti országot, hogy békés szándékkal rendet teremtsenek. A kőolaj ára felfelé ingadozik, a tőzsde jól áll. A reggeli korrupciós ráta az országban még csak negyven százalékon, a gazdasági miniszter keményvalutát böfögött, szóval egész jó napnak nézünk elébe.
A konyhában elindítom a turmixgépet, amelyet jól telepakolok különféle dolgokkal: teszek bele gyorsan felszívódó proteint és tiszta aminosavakat is, aztán rostot meg amfetamint, hiszen mindezek az egészséges reggeli nélkülözhetetlen kellékei. Miután felhajtom ezt a kókuszos-ananászos moslék állagú italt, a hűtőből kiveszem a felolvasztott húscafatokat, amelyeket a legutóbbi öngyilkos merénylet helyszínén szedtem össze a házi-krokodilnak. Ahogy a nyers húsrostok önmaguk levén át az etetőtálkába fröccsennek már hallom is az állat lépteit a folyosóról. Biztosan ma is a bejárat előtt aludt, ahogy mostanában mindig szokott. Valami hidegvérűre van rákattanva, aki a szomszédba költözött nemrég. Állítólag orvgyilkos. S lám kidugja érdes busafejét a nappali sarkán a drága, és lomhán halad felém reggelizni. Megsimogatom, és arra gondolok, hogy nem igazán vagyok én jó apja ennek a gyereknek. Állandóan dolgozom, vagy a saját boldogságomat helyezem előtérbe, rá meg nem marad időm. Most is csak fogom a kulcsokat és elindulok. Sajnos le kell foglalnia magát nélkülem, és meg kell tapasztalnia, hogy a szülők egyszer csak elengedik utódaik kezét és magukra hagyják őket. Az állatvilág különös csodája ez. Más emlősöknél is megfigyelhető.
A reggeli pinaszag, ami a kertvárosi utcán terjeng, már egészen poshadt jellegű, ami azt jelenti, hogy a fertőtlenítőbrigád ma elaludt. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a havonta fizetett roppant sterilizációs összegek megtérülnek.
A postaládából egy mumifikálódott hittérítő fejét kaparom ki, hogy elérjem a reklámújságokat. Leárazás a Heppy Marketben: csak ma 90%-os hasnyálmirigykonzerv fél áron. Amíg a készlet tart. Fontolóra veszem az ajánlatot, aztán kidobok egy kézigránátot az útra, hogy egy taxis megálljon. De a rutinos indiai, aki a soron következőt vezeti, már nyomja is a turbó gombot, mire az autó átugrat a robbanás keltette lyuk felett, és tovább hajt. Hiába. Ezek a cseles bevándorlók már nagyon képzettek. Jobb lesz, ha gyalog megyek, de akkor lehet, hogy a főnököm megkésel, ha elkések. Elnézem a szomszéd háza elé emelt nemzeti khacskar-t, és arra gondolok, hogy akkor már jobb, ha ma be se megyek.
Ezért aztán a parkban lévő játszótér felé fordulok, hátha kint hagytak néhány tinit vasárnap délutánról. Egész tisztességes a kínálat ilyenkor a parkban. Üldögélnek, füvezgetnek és kibeszélik szánalmas érzelmi kitöréseik hátterét, amiről azt hiszik, bármiféle fontossággal bír. A lányok az előző esti flanellízzel a szájukban megtárgyalják a szombati diszkót, hogy ki-kivel feküdt le, és mennyit engedett, a fiúk meg tartalommentes műanyag popzenét lebegtetnek simogatós telefonjaikról, vagy ha rossz idő van, akkor ócsárolós rap-et.
A park előtti sarki presszónál különös mintázatú, felturbózott tolószékek vannak kikötve, némelyik még prüszköl is, odabentről pedig duhaj mulatozás hangzik. A „Love me tender”-t éneklik megasztárokat megszégyenítő tónusban, az épület falai remegnek a gyönyörtől. Úgy döntök, mégsem megyek be, mert akkor a sok vodkától később nem lenne kedvem ebédelni. Márpedig a kiadós ebéd az élet nélkülözhetetlen kelléke.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
