Krisztina, valakinek ezt is meg kell végre írnia neked...
Nem számoltam, de vagy háromszor is hangsúlyoztad, hogy MAGAD MIATT nyitottad ezt a naplót, merthogy ("Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!") moderálták az oldaladon az inkriminált két angol szót.
Nos, éppen itt, a "MAGAM MIATT" körül van az eb elhantolva.
Ha nem ennyire MAGAD körül forogna a világ(od), szerintem nem kerülte volna el a figyelmedet, hogy az a moderálás (megint csak: szerintem) nem az inkriminált két angol szó miatt történt, hanem azért, mert amit abban a posztban felhoztál magyarázatként és mentségként, jelesül, hogy nem arra a két EMBERRE kívántál utalni, akaratlanul bár, de éppen annak a két EMBERNEK tép(heti) fel újból a sebeit, továbbá – ismét csak: akaratlanul bár, de – felmelegít, újból felszínre hoz egy olyan "ügyet", amely már kezd végre nyugvópontra jutni.
Tudni vélem, hogy te nem rosszindulatból gyalogolsz rendszeresen más EMBEREK lelkivilágába, hanem az ÉNKÖZPONTÚSÁGOD miatt annyira saját MAGADRA figyelsz (csak), hogy egyszerűen KÉPTELEN VAGY tekintettel lenni MÁSOKRA. Számomra ezt bizonyítja (számtalan korábbi konfliktudod mellett) az ominózus moderált posztod, majd magának ennek a naplónak a megyitása, végül pedig az itt olvasható, többkörös, hosszas magyarázkodásod, menetegetőzésed is.
Pedig nem lenne szükség másra, mint hogy mielőtt megszólalsz, TE MAGAD gondold át, kit bánthat, kinek okozhat sérelmet, kiben hagyhat tüskét, amit mondani akarsz.
Közhellyé vált, de annál érvényesebb erre az esetre is a szólás: "Soha ne tégy mással olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek". Pofonegyszerűnek tűnik ennek a szabálynak a betartása, ám ha csak MAGÁRA figyel az ember, sajnos, lehetetlen.
(Ha hiszed, ha nem) barátsággal:
Tibor
P.S.: Nem kell, hogy ezt a hozzászólásomat közzétedd, annál inkább szeretném, ha megszívlelnéd a benne foglaltakat. |
