PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE: "EMELKEDNI!"

NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:01 Összes olvasás: 44672

189.	[tulajdonos]: "EMELKEDNI!"	2021-06-29 09:51
Te jó ég! Hogy lehet Bátai Tibor ennyire pici? (Nem életvalóságunkban - nagyjából egy magasak vagyunk: két felnőtt férfi, a többi nem számít). Azonban Bátai Tibor pici: vagyis kicsinyes, és szellemtelen. Képes még egyszer kiragadni eredeti szövegkörnyezetéből a CSAK abban, és a leírtak szerint értelmezhető valóság-elemet! Én tiszta vizet öntök a pohárba. Idézzük előbb őt (mert nem - SZERINTEM - pici - hanem eljárása szerint minősíthető annak! Ezt viszont bizonyítani kell. Nem úgy ahogy ő - CSONKOLÁSSAL HAMISÍTVA AZ EREDETI SZÖVEGET - hanem az egészet citálva. (Mindig panaszkodtok, hogy hosszúak a kommentjeim. Ez igaz, de részben a citátumok miatt.) --- BÁTAI: Szegény kis Pálóczi azt hiszi, sikerült kimagyarázkodnia magát. .Akkor hát idézzük ide kommentár nélkül a majdnem Főszerkesztő Úr eredeti, hosszas öntömjénezésének néhány sorát: ."Jelenleg a Türjei Zoltántól később, pénzért vásárolt többi Dokk tulajdonrész fölött diszponálok. Ebből adományoztam később, a Covid világjárvány és a halálközelség kijózanító hatására egy részt a Dokk besúgónak. AKINEK MEGBOCSÁTOTTAM. Nem úgy, ahogyan a keresztények mondják, vallják és imitálják - hanem jobban. TELJESEN." .(Bold-kurzív kiemelések tőlem.)" Idézet bezárva. AZ ÉN EREDETI SZÖVEGEM (a Bátai lehagyta a kegyeleti résszel). Mert az EGÉSZ hangvétele határozza meg, HOGYAN kell a támdott kiszólást értelmezni. (Tehát bizonyos kegyeleti keretek között, amit az idézet szöveg megteremt. Ott - ÉN MONDHATOM EZT. Más, máshol nem.) "Így hagytam itt, átmeneti időre a Dokk-ot, majd arra jöttem vissza - Filip hívott, és egységnyi Dokk tulajdonrészt ajánlott -, hogy ő és a Dokk besúgó (szándékosan nem írom le a már elhunyt költői nevét - nem szennyezem azt emberi esendőséggel - szóval hogy ők már ellenségek. Bevallom némi elégtételt jelentett, hogy Flip végül rájött: kígyót melengetett a keblén. Hiszen a támogatottja, íme, ellene fordult. S jött aminek jönnie kellett - igazolva láttam a Tartuffe-magatartást. Úgy éreztem, ez itt "büntetendő". Pontosabban MEGÁBRÁZOLANDÓ! Nem a bűn és bűnhődés érdekelt önmagában, s nem mint bosszúálló akartam tetszelegni, hanem mint regény alapanyag érdekelt. Erről a történetről szól készülő, A szerkesztőségi főemlős etológiája című prózai művem. Közben sejtettem meg az alaposan sosem, de hevenyészve olykor felütött Dokk-archív alapján, hogy távollétem alatt a főszerkesztő Filip Tamás és az egyik dokker lány túllépte "az elbírálom a versedet" viszonyt. S hogy ez a történés feltehetően összefügg a Dokk-besúgó és Filip Tamás viszonyának romlásával. Hogy itt egy olyan "nem esztétikai" vonulat rejlik a hamis látszat mögött, ami után jobb, ha nem érdeklődöm. Ennek észlelésekor az első dolgom az volt, hogy Filipnek visszaadjam a Dokk tulajdonrész adományt. Ez napra pontosan egy évnyi "használat" után megtörtént. Jelenleg a Türjei Zoltántól később, pénzért vásárolt többi Dokk tulajdonrész fölött diszponálok. Ebből adományoztam később, a Covid világjárvány és a halálközelség kijózanító hatására egy részt a Dokk besúgónak. AKINEK MEGBOCSÁTOTTAM. Nem úgy, ahogyan a keresztények mondják, vallják és imitálják - hanem jobban. TELJESEN. Mert ezzel akartam befejezni a regényt - és kíváncsi voltam a lélektanára. Megleptek a tapasztalatok. Mert először nem hittem a kölcsönösségben - nem tartottam lehetségesnek." Idézett szakasz vége. Néhány apró különbség csupán - de ettől "fosztogat" helyett lesz "osztogat". S a regény épp ezt a folyamatot ragadja meg: a lehetetlennek gondolt metamorfózist - az ellenségek belső szineváltozását. Egyik sem hisz a másiknak először. A közös viszálykodás terhe - amelynek mélységét az itteni olvasók csak részben ismerik - tonnányi erővel nehezedik rájuk. S egyszer csak megtörténik a hihetetlen - itt egy kis elmozdulás - amitől ott is történik valami nem várt, aztán ettől itt megint - aztán az újabb rezdüléstől egy másik nem várt és hihetetlen moccanás - igen moccanás - itt is ott is. Itt is ott is. A messenger üzenetek apró elmozdulások. Majd rezonanciába kerül a mázsás teher . Hidak szoktak így összeomlani a szélrezgéstől Amerikában. Végül megsemmisül. Ez nem öntömjénezés lesz, hanem tényregény. Ráadásul a Dokk-tulajdon adományozással (elfeleztem azt, amim van), mindennél mélyebbre kerültem a karrierirodalmárok szemében. Zsille Gábor már a meg nem nevezettnek a Dokk-eltiltás utáni visszafogadása miatt is megvonta a támogatását tőlem, a Magyar Írószövetsségbe történő felvételemhez. Amiért a visszafogadásra szavaztam. Holott a meg nem nevezett korábban őt is megsértette. S a szavazáskor én voltam a mérleg nyelve - ahogy erről a felháborodott Filip Tamás nyilván beszámolt neki! Másképp honnan lett volna Zsille ilyen jólértesült? (Az eltiltás egyébként azért történt, mint Busznyák bizonyítása szerint a mert meg nem nevezett talált jelszóval behatolt a Dokk-illetőségembe, és helyettem "intézkedett", ami titkosszolgálati módszer.) Zsille nem értette, hogy miért a meg nem nevezetthez, miért nem hozzá, akinek a szívességét kértem az írószövetségi felvételhez vagyok - ezt a szót használta - LOJÁLIS. Erre a levelére nem válaszoltam. Néhány héttel később azonban küldtem egy levelet neki. Amelyben a Dokk tulajdonrész meg nem nevezettnek történő adományozásáról szóló naplóbejegyzésem linkje szerepel. S a mellékelt levélszöveg ez: "Emelkedni!"

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!