anyám vánkosba rejtette a hópihéket és a fehér csendet eltette jövőnek apám csillagaim röptette az égen de mindkettőt visszacsentem tőle féltem hogy szárnyra kelne velük ami szép volt bennem s ha a napok viharába belekerülnek csillagkapun át száguldanának másik mennybe én meg itt maradnék fénytelenül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.