DOKK

 
2714 szerző 34141 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Loschitz Ferenc
  A hajnal vendége
Új maradandokkok

Gerle Kiss Éva: Aznap (jav.)
Komor Zoltán: A varrógéprodeó
Takács Éva: Lobogj
Tóth Gabriella: A megismételhetetlen (jav.)
Csapó Angéla: Küllők
Petz György: HÜLYE MINDEN TÖRTÉNÉSZ
Mórotz Krisztina: portré apámról
Duma György: Ajándék órák
Pinnyey Szilárd Samu: Én-Te töredékek
Konta Ildikó: akár
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 5 perce
Maróti Tímea 3 órája
Láncz Eszter 3 órája
M. Kiss Gábor 9 órája
Zsuzsanna Grande 9 órája
Vajdics Anikó 10 órája
Biró Erika 15 órája
Pálóczi Antal 15 órája
Németh M. Károly 17 órája
Bájer Máté 21 órája
Bakkné Szentesi Csilla 23 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Bozó Éva 1 napja
Tóth Csilla 1 napja
Nagyító 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Szigeti György 1 napja
Konta Ildikó 1 napja
Horváth István Pétet 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
FRISS NAPLÓK

 mix 1 perce
Kicsi Ólomkatona 11 perce
Oswald Chesterfield Cobblepot 23 perce
OLvasatlanul 2 órája
Szerdánként, kávé helyett 2 órája
A Dokk-estről 9 órája
Bátai Tibor 10 órája
Szuszogó szavak 11 órája
nélküled 14 órája
PIMP 17 órája
csapongó ... 17 órája
akvamarin 19 órája
szövegölő 20 órája
Baltazar 21 órája
Felvil.levelek (feladó:random) 22 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szeszélyes
Legutóbbi olvasó: 2017-11-18 09:10 Összes olvasás: 818

Korábbi hozzászólások:  
28. [tulajdonos]: hat2017-11-16 17:29

Némelyik kritika rám úgy hat, mint nagy sebességnél fekvőrendőr a kerékre: megdob-hat. A nem némelyik pedig: roncsol-hat.

27. [tulajdonos]: versenyfutás2017-11-16 17:18

Az én koromban már úgy rohan az idő, hogy mire észbe kapnék már meg is haltam.

26. [tulajdonos]: Békétlenek2017-11-14 09:34


Kétrét görnyedt hétköznapok bordái között
visszhangzik a szó.
Az együttélés lövészárkaiban,
hol a fegyverszünet ismeretlen,
a csend fogott elsőként golyót.

Gellert kapott minden hozzád címzett.
A kommunikáció értelme az összes szinten
elhanyagolható.
Elbeszélünk egymás mellett.

Kalapemelés helyett inkább elhajítjuk azt.
A szembogarakba is vért látunk,
miközben a homlokokon verődik vissza a fény.
Mögötte tovább mélyül a sötét.

A gyűlölet féreglyukaiban burokban születik
az új élet. Fekete magzatmáza védi,
hogy meg ne fertőzze valami emberi.
Így biztosítva be magát egy eleve más világnak.
Mellét veri, hogy ő soha nem hátrálna,
majd titokban bekéredzkedik a másvilágba.
(De a pokolba sem jár ingyen ampulla.)



25. [tulajdonos]: exitus2017-11-14 07:22


véget ért az álom
pár évig hogy bírta
égig érő füzek
földig visszanyírva
hervadó virágok
maradtak és hantok
a darvak elszálltak
belehalt a dalnok

24. [tulajdonos]: ..mintha ott lennék megint..:(2017-11-13 20:23

Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!

Már gyermekkora óta szeretett énekelni. Kórustag volt éveken át. Amatőr szinten művelte, amolyan igazi hobbi volt ez a számára. Később a tanulás, a munka, s nem kevésbé a család minden idejét lekötötte. Csak ácsingózott a dalok után. Azután elrohantak az évek. Gyerekek felnőttek, a munkának is vége lett... Úgy gondolta egy infarktus után, itt az ideje, hogy ismét magára is gondoljon.

Valami hiányzott az életéből. Valami, amihez nem kell pénz, protekció, s egyéb. Egy kis együtt dalolásra vágyott. Nem akart ő nagy szólista lenni. De hiányzott valami a múltból : egy kis izgalom, együtt sírás, együtt nevetés.. Talán csak néhány picinyke dal erejéig a siker bizsergető érzése.

Talált egy kórust. Olyan kedveset, meleget.
Voltak benne kisebb és nagyobb tehetségek.
Nem kérdeztek tőle semmit, csak hagyták had daloljon kedvére.
Nem is sejtették milyen örömöt ébresztettek ezzel benne.
Segítették egymást biztató szavakkal, s ha kellett elhangzott gyakran kritika is. Mindkettőnek örült, hiszen csak így tanulhat, fejlődhet az ember.

Örült, hogy tagja lett ennek a csapatnak, ahol azt tehette, amit szeret, s elleshetett kis fortélyokat, előadhatott újabb és újabb dalokat. Csodálhatta a nagyok előadását. Olyan jó - gondolta -, hogy itt mindenki az éneklés öröméért egy csapat!

Kis naiv ..

Egyik nap korábban ért a próbára, s nem a zeneterembe ment egyenest, hanem a mellette lévő egyik kisterembe. Ott a nagy hangzavarból nem tudta sokáig kivenni mi történhetett.
Figyelt, s egyre inkább utolérte valami szomorú érzés, ahogy tudatáig hatolt : Itt sincs másként! Marakodnak, civakodnak kicsik és nagyok.

Minél többször nyitotta ki azt az ajtót, amelyik a kisterembe nyílt, annál inkább szomorúbb lett a szíve, s egyre kevésbé lelkesen kezdett újabb énekekbe. Fájt, hogy amíg a koncerteken olyan szépen szólt némelyik ének, egy-két szólista olyan szépen dalolt, egyesek agya már azon járt csak, hogy a másikba ahol tud belerúg..

Nem értette, mi áll az egész mögött, csak sejtése volt róla. Tenni ellene, de mint kezdő - minden előzményt nem tudó, csak éppen sejtő - kórista nem tudott, s nem is akart.

Az öröme lassan cserbenhagyta, s nem érzett mást csak fájdalmas csalódást.
- Olyan jó volt, s jó lenne együtt! Talán, ha kihagyja a kistermi próbákat ezután...

Amíg ezt gondolta csak hagyta, hogy a kottalapon végig folyjon a könnye, miközben a fejében csak két mondat zakatolt:

"- Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!"
- Tudom, fiam. De most csak ilyenre jut..


(Az idézetet Szabédi alias Székely Lászlótól - erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, műkedvelő - kölcsönöztem. Az írás egy azóta már megszűnt internetes közösségi oldal - Virtus - személyemre - is - gyakorolt hatására született.)

23. [tulajdonos]: lélekmentő2017-11-12 08:13


amíg októbert skiccel a természet keze fakuló
aranyára okkert maszatol a Nap ritkán ível már
felettünk prizmacseppeken szivárványkalap
égi ágyán tűzgömb-fáklyánk felhőt sír míg
búcsút intenek nálunk karcsúsodó fénygyerekek
hol színek tobzódtak avarágyon az orgiából
decemberre a mámor üres fészke marad
a fecskék után délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba takaróznának a beton falak
lassan sötétből sötétedésbe borzongat a csend
a tavaszból nyíló nyarat zizegő tőkékről
hörpinti az ősz s mire december telet szitál
e rezignált világra nem marad más mint
túlélni megint


22. [tulajdonos]: (a haldoklónak, 2017-11-12 08:05
...a versszövegekben egyre inkább elcsépeltnek titulált "lélek"-nek próbáltam mentőövet dobni...)

lélekmentő

amíg októbert skiccel a természet keze
fakuló aranyára okkert maszatol a Nap
ritkán ível már felettünk prizmacseppeken
szivárványkalap

égi ágyán tűzgömb-fáklyánk felhőt sír
míg búcsút intenek
nálunk karcsúsodó fénygyerekek

hol színek tobzódtak avarágyon
az orgiából decemberre
a mámor üres fészke marad
a fecskék után délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba takaróznának
a beton falak

lassan sötétből sötétedésbe
borzongat a csend

a tavaszból nyíló nyarat
zizegő tőkékről hörpinti az ősz
s mire december telet szitál
e rezignált világra
nem marad más mint túlélni
megint

21. [tulajdonos]: mese, mese, mátka2017-11-12 07:22
A PILLANAT VARÁZSA

Az utca teljesen kihalt volt. A sűrű hóesésben magányosan kapaszkodtak az égbe az utcai lámpák.
A téren csak két alak gubbasztott dideregve egymás mellett.

- Istenem, de szép vagy – súgta az egyik, s vágyakozva sóhajtott.
- Ugyan, ne bolondozz már! – válaszolt a másik, de érződött a hangján, hogy jól esett a bók. Azért
szemérmesen kicsit arrébb húzva zöld szoknyáját, folytatta: – Semmit nem változtam. Mindig
ugyanezt a ruhát hordom.
- Az lehet, de most az esti fényben egészen más. Olyan meseszép, akár egy esküvői ruha.
- Na, most ezzel mire célozgatsz? Csak nem azt akarod mondani, hogy – s itt kis szünetet tartott.

Gondolkodott, hogy merje-e folytatni? De erőt vett magán, s kicsit elcsukló hangon kérdezte: ..hogy
érzel valamit irántam?
A másik közelebb hajolt.
- De igen. Jó veled.
- Pedig egész évben észre sem vettél. Hiába voltam mindig itt melletted. Hozzád simultam,
cirógattalak, ha örömöd, ha bánatod volt. Összebújtunk, ha fújt, ha esett. Megosztottunk minden
percet egymással. Együtt nőttünk fel, szenvedtük át a forró nyarat, az őszi szeleket. Emlékszel? A
szél sokszor olyan bolondos frizurákat csinált nekem.
A szoknyám is úgy terült körém a nyári napfényben, bodrosan, fodrosan, ahogy te szereted. Mégis
legtöbbször szó nélkül hagytad.
És most itt a tél. Most is csak egymásra számíthatunk. Nem óv bennünket fedél, nem melegít kályha,
nem röpködnek köröttünk gyerekek.
- Lehet, de milyen csodás az éj! – szólt közbe a másik.
- Nézd milyen szépen hull a hó! Mióta vágysz rá, hogy újra láthasd! Tudom, mennyire szereted,
amikor beburkolnak a lámpafényben csillogó pihék. Még te mondtad, mind-mind olyan kis
mesebeli angyalka. Csak azért szállnak le a földre, hogy mosolygós arcokat láthassanak. Van köztük
soványka, ducika, fürge, lassú. De mind puha, tisztalelkű, és fehér. Van-e csodásabb érzés egy ilyen
éjszaka, mint a puha hópihék érintése?

A másik mozdulatlanul hallgatta, de legszívesebben odakiáltotta volna: Igen! Van! Amikor te
érintesz meg engem. De csak ennyit mondott:
- Valóban csodás.
A csend ebben a pillanatban közéjük fészkelte magát. A vibráló sárga fényben mindketten
magányukba merültek. Nem rezdült köröttük a világ sem. Mintha a hópihék is megálltak volna a
levegőben.

- Még mindig haragszol? – törte meg a csendet kis hallgatás után, s a zöld szoknyás felé hajolt.
- Én? Miért is?
- Tudod. A minap, amikor kinevettelek…
- Ja! A kutyára gondolsz? Az nem esett jól. Nem elég, hogy megtisztelt, még te humorosnak is
találtad.
- Hát hogyne. Úgy emelte fel a lábát, mint egy kankutya. Pedig szuka volt – mondta, miközben a
nevetéstől most is rázkódott mindene, s a frissen hullt hó még jobban beterítette a társát.
- Na látod! Most is kinevetsz.
- Mert olyan vicces volt. Különben is, mennyivel jobb, ha zsörtölődünk mindenen. Pedig olyan szép
ez a pillanat. Te és én, és a mesebeli ruhád. Már csak meg kellene örökíteni, ahogy összebújunk,
mint a szerelmes párok. Mert én szeretlek.Végre! Kimondta – gondolta a zöld szoknyás.
- Én is – válaszolta, de lehet csak önmagának, és amennyire lehetett a másikhoz simult.

Ebben a pillanatban vakító fény villant. Egy idősödő férfi elégedetten nézett a fényképezőgépe
kijelzőjére.

- Remek felvétel lett – állapította meg magában. Milyen szép ez a két tuja ebben a csodás hóesésben,
ahogy összehajolnak az ágaik! Mint egy menyasszony és egy vőlegény. Magával ragadóak.
Azt hiszem ez a pillanat varázsa. Hm. Ez egész jó cím lesz a fotóhoz.

20. [tulajdonos]: hárítás2017-11-08 13:41

nem az én bőröm
hirdeted és el is hiszed
arcodon kagylóhéj
tested meztelen csiga
a házadat magadról te tépted le
de naponta mészváz után kutatsz
hogy újra növeszd
sziszifuszi munka
ha mindannyiszor
saját magad metszed le a testedről

19. [tulajdonos]: Csak diplomatikusan...2017-11-07 09:39

Üzenet:
Kelt: Kétezer-akárhanyadik évének akárhanyadik hónapjának egyik keddi napján


Szia Drága Gyermekem!!
Mi jól vagyunk. Remélem te is!

Azt az üzenetet amiben vasárnap jelezted, hogy valami közbejött, ezért ne várjunk haza, nem találtam meg. Így el sem tudtam olvasni.
A másik üzenetet, amiben megírtad, hogy mikor érkezel, még nem tudtam megnyitni. Valószínű a Piszkozatok-ba mentetted.

Puszi: anyu

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: zjat  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 1xcb  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-11-17 02:28 F. Orsolya
2017-11-02 17:58 Vezsenyi Ildikó
2017-10-29 11:27 szekszelvesztő
2017-10-22 10:13 ekszszerkesztő
2017-10-17 21:14 furim
2017-09-26 06:03 Kármin Lili
2017-09-20 19:19 Gyurcsi
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
2017-09-14 16:09 Berta Gabriella
2017-09-01 12:16 Barna Ágota
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-11-18 10:48   Napló: mix
2017-11-18 10:44   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-11-18 10:37   Napló: Kicsi Ólomkatona
2017-11-18 10:28   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-11-18 10:26   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-11-18 09:32   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-11-18 09:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-11-18 09:14   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-11-18 09:12   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-11-18 08:59       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilvási István Lovaskocsi hibrid