NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 10:34 Összes olvasás: 77144| 550. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-04-28 15:37 |
Áprilisi tépelődő
Lenge-zöld pelerin nyújtózó ágakon...
szél szeme simogat, stafétám átadom -
fújd szavam messzire, oda, hol meghallják,
alig maradt bennem, mit úgy hívnak: nagyság.
Kicsinek érzem én magam e világban...
bár nincs köztünk olyan, ki lenne hibátlan -
mégsem látom sokszor a létem értelmét,
tőlem ezt olvasóm...hasztalan kérdeznéd.
Születtem valahol, valaholnak szélén...
akkor talán hittem: megleltem a békém -
öleltek gyermekként, szerettek biztosan,
nem kutatta elmém, az Élet mért rohan.
Játszottam, tanultam és nevettem sokat...
jelenleg ajkamon csak mosolymag rohad -
romlott lesz, mielőtt beérne gyümölcse,
hogy csiling'lőn lédús folyamát kiöntse.
Mintha elfáradni vélném szűk napjaim...
sorban dőlnek ki mind, a tegnap lapjain -
nem bírják pihenni a sok bántó hatást,
mikkel Sorsom sújt, e hű lélek-alabárd.
De ne sírjon már szám! Inkább vegyem kézbe.
Cselesen tegyek hát, hadd csaljam Őt lépre!
Kortyolok majd Erőt hűs, jövő-forrásból,
hitkardom forgatva búcsúzom a gyásztól.
Hogy víg-vér járhassa erem összes bugyrát
...jóapám ne lásd fenn veszendőbe munkád -
mosolyoghass rajtam, s bólogass fejeddel,
szinte hallom, így szólsz: ejtejány, ne add fel!
(Sztancsik Éva L. - 2014.04.13. - 2018.04.28.)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
