Párnádba bújt a szó, amolyan biztató. Odakint fény szitált, kertedbe csillag szállt. Hajadba túrt a Hold, sarlóján hintaló. Fakó a képzelet, ha nem érzékeled: így érez mind, aki boldog gyerek.
A parton hársfasor, szelíden átkarol. Hozzád indul a szó, lelkeden elnyúló. Amíg megérkezem, magadtól kérdezed: együtt leszel velem örök gyerek?
Sátrat húz ránk az éj, nem zargat lámpafény. Feketét ölt a csend, kezeden elpihen. Benned nem kétkedem, csak érted vétkezem, de mint a pillangó szárnyal a biztató: együtt még szép lehet mind, ami lesz.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.