Nem tudom, hogy valójában ki ő és miért csinálta. Próbára akarta tenni az olvasókat, szerkiket? Már amikor először olvastam a szöveget, volt bennem egy olyan érzés, hogy valakinek a stílusára nagyon "hajaz". Azután el is feledkeztem róla. Ma reggel olvastam egy Szerki-hsz-t , ami után már csak vettem a fáradságot, hogy utánanézzek. (Az biztos, hogy ennyi GT verset egy szuszra még nem olvastam el. ) Ezek után a lényeg: Mező Mónika név alatt fut egy "vers", ami nem más , mint Gulisio Tímea verseiből készült mix az első betűtől az utolsóig.
Rólam tévutakat fognak elnevezni Hogy legyen hol eltévedni Gyanúsan édes illatú házikókban megszállni Megkóstolt mézesbábként kijönni Visszavágyni míg csak az akasztófonál marad
Emlékemre szobrot állítanak majd Kiöltött nyelvűt feltartott ujjút Fiús frizurámra parókát tojnak a galambok És a verseimen nőtt célba dobó céltalan kölykök Hógolyói tisztítanak csak meg néha
Újra láthatóvá válik kiélten vigyorgó fejem Alatta egy obszcén idézet tőlem Amin jókat röhögnek Hogy akkoriban még ez is valami volt Mi már tizenkét évesen unjuk a témát
Tanulói vélemények irodalom órán: Gulisio kevésbé hazafias mint Petőfi Talán kicsit kevésbé unalmas de szintén avult Az egyik nemes célért harcolt a másik nem Mind a kettő halott
* "én majom " "tejet hiába vártam melledből csak szívtam szívtam" "túl sokat kaptam belőled nagy dózisban" "felfaltalak és éhes vagyok "
ágnes már neved kezdőbetűje is kéjes nem voltam különb a férfiaknál szexgépnek néztelek pedig sokat sírtál és sírtam rajtad műanya voltál de nem drótanya én majom tejet hiába vártam melledből csak szívtam szívtam
mégis te vagy nekem a hajnalok és éjszakák városa kívülről tudom a térképet és eltévedek nem a dzsámi pécs közepe hanem szemérmetlenséged a török nem ilyen vad mint én volt török pasid átizzadt takarónk ránk borul mint ápoló köd a hősi
halottakra
a reggelek pedig egyszerre letargikusak és vigasztalók a csoda megtörtént nincs mire várni megvolt és nem kár hogy megvolt szó nélkül beállt a hétköznapok sorába mint a kávéfőzések gyomorforgató életfenntartó rutinja
túl sokat kaptam belőled nagy dózisban pedig előre figyelmeztettél hogy rád unok ha bármikor megkaphatlak nem értettem miért ragaszkodsz még királykék
fürdőköpenyedhez suvickoltuk egymást és mocskosak maradtunk felfaltalak és éhes vagyok
...hogy milyen lesz itt szerkesztve...? Ez a bepötyögés pillanatában még kész rejtély... *
egyiket-másikat - replika
- valahol elrontottad - pedig szimmetriára törekedtem ha az egyik oldal kilógott a másikon valamit hozzátettem
mikor elszakadt magamat hibáztattam szidtam néha - őt is - hiába volt minden akarat neki tehetetlen voltam - ezért is - ha a kezem nem érte el próbáltam lelkéhez érni ha kettészakadtam csonkán kezdtem vele újra - együtt élni - valahol elrontottam és ezzel megyek el - végleg - de nem számít igazat ad-e ha megölel - ne reméljed -
Köszönöm, ezt próbáltam, de váltig 10 új verset követel tőlem. Nem baj, ha lesz idő, majd újrapakolom az összest. Köszi, hogy válaszoltál, biztos én szúrok el vmi nyilvánvalót. Szép estét! :)
Főhősünk, Otto-kár, akinek már neve is sejtetni engedi születése okának hiábavalóságát. Valahogy az életben sem jött össze neki semmi. Ha mégis, akkor fogalma sem volt, hogy mi az, és hogy hogyan csinálta. Egyetlen eredményt tudott felmutatni, amiért ő nem, csak jövendőbelije ősei mondogatták örökké, hogy kár. Ez pedig a házasságkötés. Élete párja, Lujza is ismerte a mondást, mi szerint az ellentétek vonzzák egymást. Csak azt nem tudta, hogy ez addig igaz, amíg nem kerülnek egymás közelébe. Igazság szerint, ha Kicsiszívem hárpiává változott volna Fiam mellett, azon sem csodálkozhatnánk, de ha nem minősítjük Ottokárt, akkor ne tegyük Lujzával sem! Egyik alkalommal az asszony ” vagy, ahogy Ottokár nevezte bordáját, Kicsiszívem ” éppen a húsvéti ünnepekre időzítette ősei felülvizsgálatát. Állapotuk, környezetük, hangulatuk, anyagi helyzetük felmérését. Úgy tervezte, hogy az ünnep előtti hét két-három napja éppen alkalmas időpont erre, és majd csak húsvéthétfőn tér haza ” ahogy ő becézte hiányos csontozatú párját”, Fiamhoz. Indulás előtt kiadta az ukázt kisreményű illúziókért is kár párjának, hogy csak takarítania kell, a tojásfestéket, csoki nyuszit megvenni, és esetleg a tojásokat megfesteni. Minden más elkészítve, ott lapulnak a hűtőben. Így hétfőn csak terítenek majd és várhatják ” saját gyerek híján ” a szomszéd fiúcskákat. Ottokár vette is a lapot. Vagy forgatta kellő irányba az antennáit. Teljesen mindegy. Csak arra volt befogadó, amit meg akart hallani. Minden más a rejtvényfejtés körül forgott. Ő meg körülötte. Eljött Húsvéthétfő. Ami előtte volt, azt akár ki is hagyhatjuk. Ottokár is azt tette. A takarításba nem feccölt sok energiát. Nem is igen tudta, mit kellene tennie, de szerinte kár minden erőlködésért. Másnap úgyis kezdhetne mindent elölről. A port a tv képernyőjéről is csak azért fújta le, mert már elég homályos volt a kép. Mást meg nem szokott nézegetni. Az étkező és a konyha padlózata mégis szemet szúrt neki. Hiába mondta anno Kicsiszívemnek, hogy ne vajszínűt vegyenek, vagy legalább némi minta legyen rajta. Csökönyös párja rá se hederített. ” Na, ezzel lesz még dolgom ” gondolta, s mert szerinte kár minden felesleges fizikai erőfeszítésért, inkább az agyát tette próbára. Igazán nem rajta múlt, hogy nem hagyta magát. Végül mégis zseniális gondolata született. Elővett egy csomagolópapírt, leterítette a padlózatra, s a kamrából előkotort egy ezeréves festékes dobozt. Benne fekete zománccal. Ecset híján a palacsintasütéshez használt lúdtoll is remek ötletnek bizonyult, hogy bemázolja a csomagolópapírt. Majd Fickót némi csirkemell-sonka lobogtatásával kicsalta rejtekhelyéről, és bevágta a festékes papírlap közepébe. A macska ijedtében őrült iramban rohant végig az étkezőn, át a konyhán, ki az előszobába. Ottokár elégedetten nézte a macskanyomokat… ” Még egy pár hely kimaradt ” gondolta, s miután a csomagolópapírt eltüntette a földről, Fickó után vetette magát s újra végigkergette a helyiségeken. Néhány elkenődött foltot leszámítva, amit a macska akkor hagyott, mikor rémületében úgy futott, hogy a fordulókban csak a hátsóján tudta lefékezni magát, az összkép Ottokár szerint nem volt elhanyagolható. Valószínű a hatás sem lesz az. A biztonság kedvéért, hogy megőrizze a minták eredeti szépségét, a macskát bezárta a szobába, ő pedig innentől kezdve a sorba állított székeken közlekedett. Ám a tojásfesték kiment a fejéből. Húsvéthétfőn pedig már hiába is rohangált volna. Az ötletektől szétrobbant fejében megjelent egy tekercs fekete cikkszalag, amit még a konnektor javításakor hagyott náluk a villanyszerelő. Csinos kis csíkokat vágott hosszában belőle. Itt-ott ugyan a szélesség és a hosszúság nem volt kifejezhető ugyanazzal az aránypárral, de ettől nyugodtan eltekinthetünk, ha a vendég mondjuk tíz dioptriás szemüveget visel. Szóval csík volt. Tojás is volt a spájzban, csak spirálban rájuk kellett tekerni a cikkszalagot. A látvány nem volt leírhatatlan, csak egyhangú. Gondolta, becifráz. Kis pöttyöket vágott a szalagból és azokat ragasztotta a maradék tojásokra. Még szabadalmat sem sértett vele, hiszen a Túró Rudi pöttyei pirosak… Már csak a csoki nyuszi okozott gondot. Mert miért pont azt vette volna meg, amikor semmit sem vett meg időben. * A szomszédtól kölcsön kapott nyúlfi tündéri, örökmozgó orrocskája, hatalmas szemei, fülei nagyon lenyűgözték. Olyan igazán nyulas volt. Hogy szőrösebb az átlagos csoki nyuszinál, az bevallom, okozott Ottokárnak némi gondot. De végül alufóliába álmodta ” akarom mondani tekerte ” nyuszkót, néhány helyet kihagyva, úgymint pofika, fülek, lábak. Elvégre, ha a lóláb is kilóghat a szólásban, akkor a nyuszié is megengedett. Sőt hasznos is, hiszen a macskatalp-minta projekt sikeres kivitelezése maga után vonzza a nyúllábak porcukros kakaóval hintését is. Csak azért nem csokiba mártását, mint a bonbon-meggynél, mert fogalma sem volt Ottokárnak, hogyan készíthetne csokoládét. * Húsvéthétfőn ahogy Lujza belépett az előszobaajtón az elé tárult látvány egy enyhe elektrosokkal ért fel. A bejárattal szemben éppen az étkező asztala vonzotta volna egyből a belépő tekintetét, ha a vajszínű járólap macskatalpnyomaitól ” mint egy fejszecsapástól ” Kicsiszívem nem esett volna mély kómába. Fiacskám vidám hangja némileg magához térítette, ahogy örömmel kiabált a messze, mintegy fél méteres távolból: ” Kicsiszívem, nézd csak mivel vártalak! Még látta, hogy a megterített étkezőasztalon a szendvicses tálcák, szeletelt kenyerek, piros masnival fehér porcelántálcához kötözött sonka, és fekete mintás emos tojások társaságában, egy kenyereskosárban alufóliába öltöztetett nyúl eszi a macskafüvet… de az már csak homályos nyomot hagyott benne, ahogy a nyúl egyszerre a padlón termett, és kellemes kakaó illatot hagyva maga után, alu-ruhájában, Boci csoki felirattal és vonalkóddal a hátsó fele fölött kiugrándozott mellette a nyitott ajtón át a folyosóra, egészen a szomszéd ajtajáig. Amikor a szomszéd gyerekek a háta mögött kedvesen rászóltak, hogy -” Lujzi néni! Szabad-e locsolni? -” na, akkor már nem tudta, hogy hol keresse magát. Magánkívül vetette oda élete párjának: -” Ottokár! A feleségedet keresik! * A húsvétot követő pár napban Ottokár az ünnep készülődéseit végre kipihenhette. Egyetlen teendője maradt nap, mint nap: drága Kicsiszívemhez ment látogatóba a pszichiátriára. Igencsak figyelmes férjhez illően minden alakalommal vitt egy-egy húsvétról kimaradt emos tojást, és megnyugtatta Kicsiszívemet, hogy szépen alakul mindenhol a járólap. Vett vajszínű zománcfestéket, és hogy időre elkészüljön, kölcsönkérte a szomszéd macskáját…
Szia! Rámégy a kiválasztott versre, az alatt a kedvencnek jelölésre. A megnyílt oldalon ugyanazt a nevet és jelszót add meg, amit korábban. Ez szó szerint így szerepel az oldalon: "Ha egy meglévő listát szeretnél módosítani, a névnek és a jelszónak kell egyeznie, és a listát felülírhatod." Vagy a korábbi ajánló szöveget írod be újra, vagy mást...Akkor az összes kedvenc vers az új ajánló szöveg alatt fog futni.
Szia! Segítséget szeretnék kérni. Hogy kell a kedvenc versekhez újabbat adni, anélkül, hogy új listát kreálnék? Ha jól emlékszem, neked sikerült hozzáadni csak a Bábelt. Előre is köszi.
Igaz, utólag találtam meg a szöveghez a dalt...de szerintem elég jól összeillenek
Se kép, se hang...
csak egy néma pad szemez kintről veled, egy kis madár a lábánál kevéske magot keres. Az utca már nem invitál, kihűlt a nyári láng, de hajamba még nem tűzött fényt az elmúló ifjúság.
A pirkadat, mint űzött vad rohan a fény után, rövidke volt, nappalba holt élete alkonyán. A Nap lement, de a Hold feszes sarlóval fent kereng. Egy régi dal, mely felkavart, most súlytalan tova lebeg.
A szél zörög, s én rád török nem hagyva több időt, ha elmegyek már ne kergesd illúzióként a jövőnk.
A szétzilált világba zárd elképzelt énemet, lefestheted, - szebb nem lehet - a varázs elszáll velem.
Zsefy
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.