NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 01:48 Összes olvasás: 71679623. | [tulajdonos]: ... | 2020-02-25 23:05 |
2020. február 25.
Pelenkás gyereket szorítok magamhoz álmomban. Egy polcon találtam színes, indiai ruhák között valami boltban. Puha és fehér a bőre. Nem beszél, mégis kommunikálok vele, szokás szerint, valamilyen szavak nélküli nyelven. Jó érzés a közelemben tudni, azt hiszem, hozzám tartozik. Olyant, mint egy testrész, egy nélkülözhetetlen végtag. Vagy valami annál is fontosabb szerv. Mert végtag nélkül lehet élni, még agy nélkül is, de máj, szív, vese és vérkeringés nélkül? Az utóbbi lesz a legpontosabb: olyan ezzel a gyerekkel együtt lenni, mintha a vérkeringésem része volna. Egy éjszakát és egy délelőttöt tölt velem. Vagy inkább én töltök vele. Felöltöztem, megetetem, és főleg: „beszélgetünk”. Aztán egyszer csak rájövök, hogy nem az enyém. Sosem volt az. Vissza kell vinnem a boltba. Az anyja már biztosan halálra keresi, gondolom, ha az övé, nem tarthatom magamnál. Fiatal, hippi külsejű nő ácsorog a boltban a pult mellett. Amikor átadok neki a gyereket, mintha a szívemet szakítanám ki. Biztosan nehéz éjszakája volt, nézek rá bocsánatkérően, és gondolom, kihívta a rendőrséget, teszem hozzá. Nem igazán volt rá időm, feleli a nő egykedvűen, és visszarakja a gyereket a polcra. Maradj nyugton, parancsol rá, és tüzet gyújt alatta a padlón. Félek, hogy a kicsi a lángok közé esik. Meg tudnám ölni azt a nőt. De nem tehetem.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!