Úgy döntöttem, kibékülök Nagy Feróval, a nemzet csótányával, és a példáját követve felveszem a DOKK iszaptúrója nevet. De hogy senkit ne sértsek e nyilvánvaló blaszfémiával (a DOKK nevét szájadra hiába ne vedd), csak a betűeltolásos változatot használnám: Kiszaptúró. Elég undorító, nem? (Sokkal kifejezőbb, mint a Bedebunk Sária, amit a Hetedíziglenben használok.)
A „kiszap” és a „túró” konnotációit is figyelembe véve, épp’ nekem való, hiszen nagyon jól tükrözi, milyen perszóna (non grata) tudok lenni, ha akarok. Ha nem vigyázok. Iste némbere én vagyok. Ne membere, vigyázat, óriási a különbség! (Ki gondolná, mekkora jelentősége van egy ékezetnek?)
Gondolkodtam a DOKK dzsókere elnevezésen is (úh, megint kimondtam – ebből kövezés lesz!), betűeltolással: kdzsóker. Kicsit nehéz kimondani, de ha igyekszem, még elnyerhetem ezt a címet. Talán még embert is ölök. Ha kell. Hanem most már elég a viccelődésből, fordítsuk komorra a szót: megerem van, akarom mondani melegem. Kérek egy folyót jéggel a tetején!
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.