NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 07:48 Összes olvasás: 71699| 389. | [tulajdonos]: ... | 2019-07-15 19:54 | 2019. július 15.
"Don't try to fix me, I'm not broken". Tele van a város Evanescence-plakátokkal. Eszembe juttatták újra, annyi év után, a Listen to the rain-t, amit Amy Lee állítólag tizenhét éves korában írt – harminchét évvel fiatalabban, mint amennyi én most vagyok. Ennyi idő alatt, van, aki felnő. Mi közöm lehet nekem egy gimnazista korú lány énekéhez? Azon kívül, hogy a középső fiam ebben a korban van, a kisebbik hamarosan ennyi lesz, a legnagyobb meg már tíz éve nem ennyi. Unokát akarok. Unokát!
Hosszú hajú, tornacipős lányok állnak mögöttem a Tescóban a kasszánál. Én őket nézem, ők engem. Hogy milyen szépek. Hogy milyenek lehetnek negyven év múlva. Délelőtt kikísértem L.-t a népligeti buszpályudvarra, 188-assal jöttem vissza Budaörsön át, eszembe jutott, hogy a Tescóban a gumicukor hetek óta csak 145 forint, állítólag jót tesz az ízületeknek, leszálltam Tropic Fruits-ot és Red Hearts-ot venni. Az a kettő a kedvencem. Fordításhoz elengedhetetlenek. Nem bírok egész nap kávét inni.
Előkerestem egy tavaly októberi naplóbejegyzést: „olyan megnyugtató ennek a két embernek a békés egymás mellett lépkedése, bár már csak képzeletben látom őket, de amilyen hatalmas a képzelet vetítővászna, látom magam előtt a jövőt, mint egy derűlátó Cassandra, látom, ahogyan az erdő, a János hegyet körbeölelő őszi táj, az ország, a világ összes tája, vidéke benépesül hozzájuk hasonló párokkal; látom a nagyobbik fiamat is, ahogyan a matematikai tanulmányait befejezve hazatér Heidelbergből, lehet, hogy nem rögtön, talán eltölt ott még pár évet, aztán egyszer csak egy beállít egy lánnyal, aki nem tud magyarul, csak nagyon kevés szót, azt a pár szót, amire a fiam tanította, kozonom zepen, nagyjon ókos, szep vagyj, ilyeneket, én meg kedvet kapok végre rendesen megtanulni németül, esetleg elkezdek lengyelül, arabul vagy észtül tanulni, a Koránt vagy a Talmudot tanulmányozni…”
A dolog úgy alakult, hogy úgy tűnik, lengyelül fogok elkezdeni tanulni, és nem lesz szükség a Korán vagy a Talmud tanulmányozására, megmaradhatok a keresztény Szentírásnál, ezúttal katolikus megközelítésben, ami érdekes lesz, ha bekövetkezik, most, hogy (pár éve) görög-katolikus kisleányból református asszonysággá értem az egyház kebelén. A tavaly októberi jóslatom részben önbeteljesítőnek bizonyult: a nagyfiam Heidelbergben beleszeretett egy lengyel matematika szakos lányba, akivel augusztusban személyesen is megismerkedhet az egész család. Jön velünk Szepezdre, elvisszük Salföldre, Tapolcára, és a szentbékálai Kőtengerhez. A Kőtenger az alap, azt nem hagyhatjuk ki, mondta ma a fiam. Izgulok. Kvázi anyós szerepben leszek, nem szeretnék se túllihegni, se elhanyagolni semmit. Alícia. Ízlelgetem a jövőt.
A kísértetházas mese folytatásához nincs most erőm. Egészen más hangulatban vagyok. (De egyszer majd be kell fejezned, hallom a Belső Hajcsár hangját. Undok kis stréber, nem hagy soha békén. Igazából nem undok, csak jót akar, mint Schindler könyvelője, Itzhak Stern: a süllyesztőbe eresztett témák neki olyanok, mintha elgázosítanám őket, és azt ő nem hagyhatja. De én sem, ha van szívem, mint Schindlernek volt.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
