NAPLÓK: Ollram Csaba Legutóbbi olvasó: 2026-03-09 06:46 Összes olvasás: 26119| 128. | [tulajdonos]: 2018.07.22 | 2018-07-22 13:40 | 59
éveken keresztül hajkurásztam önmagam, turkáltam a múltamban, mint egy szennyesládában, próbáltam magyarázatot találni a kialakult helyzetre, beilleszteni a magamról alkotott képet, a fantáziám koordinátái közé.
most ajándékba adom ezt a pántlikával átkötött semmit. a gondolatot, ami megfogalmazhatatlan, még csak körül sem írható. egy biztos, én vagyok, ennek a képlékeny szarkupacnak a közepén, és várom, hogy az általam megkomponált labirintusból egyszer kitaláljak. ez nem lesz könnyű, mert az intuícióim és emócióim mindig felülírták az értelem racionalitásait.
miközben az emlékeim között kutakodtam, nem csak az idő fordult meg. felszakadt sebeimből a vér az ereimbe szivárgott vissza, majd a szívemben egyetlen kérdőjellé fogalmazódott meg.
a lelki púposság és az erkölcsi sántaság, önvádban és bűntudatban kristályosodott ki. a tehetetlenség, pedig teljesen elbizonytalanított. már régen nem vagyok ura az életemnek. hazug politikusok, egy közönyös és szervilis társadalom, a butasággal jóllakatott reménytelenség szervezik akkurátusan a mindennapjaimat.
felkészültem mondhatnám. nincs bennem félelem. csak kérdésekkel vagyok most is teli. mindig vágytam rá, hogy megismerjem magam körül a világot. az embereket, a dolgokat, az érzéseimet, mások érzéseit, és ezek vetületeit. de valószínű, hogy ebben sem voltam kitartóan következetes, mint általában semmiben, mert még önmagam megismerésével is adósa maradtam magamnak.
úgy gondolom, a boldogtalanság az illúziók, és a beteljesületlen vágyak megtestesülése, és mint ilyen, nagyon visszataszító tulajdonság...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
