NAPLÓK: Ines Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 19:49 Összes olvasás: 22341| 2. | [tulajdonos]: Hello, Dolly! | 2006-10-13 21:43 | Romanitkus lányregény lesz a végén...
A szingli bölcsészlány tereget, megcsörren a mobiltelefonja, és mit tesz a vakszerencse (kackac), éppen az hívja, akire egész nap gondolt. De vajon kire gondolt az, akire gondolt? Netán magára a szingli bölcsészlányra? Az elmúlt egy percben biztosan, vagy esetleg kettőben. A bölcsészlány (aki valójában pszichológushallgató, és hát az az eltén külön kar...), persze mindezt nem gondolja végig, csak kivár hármat (mert mégis milyen már rögtön felkapni a telefont), aztán... Valaki kirecseg, -sziszeg, -nyiffog a lány (én) szájából, valami egészen földöntúli hangon (ld. Alien 1-2-3-4). Na igen, megfázás. De így is, zoknikkal és trikókkal a kézben, konyharuhát hajtogatva, macinaciban is sikerül lebeszélni a randit.
--- Életem első. Azt hiszem. ---
Legszívesebben macinaciban menne, ehelyett holnap venni fog egy felsőt (turkálóban, ofkorz). Mellesleg nem rajong ám, eddig csak arra játszott, hogy ne csináljon hülyét magából, és minél elérhetetlenebbnek tűnjön. Gusztustalan kis játékok, amikben a szingli bölcsészlányok is mind részt vesznek, míg a Nagy Szerelmet várják, és persze, hogy nem jön el. Aztán hozzámennek egy helyes bölcsész vagy mérnök-informatikus fiúhoz. A lényeg, hogy a diplomák jól mutatnak egymás mellett a falon, és aztán mellé lehessen rakni a gyerekek fényképét is. A gyerekek is jól mutatnak a falon.
De elkalandoztam a történet lényegi részétől. Hétfőn este a bölcsészlány (aki valójában pszichológushallgató és gyolcsszoknyája sincsen) a Schönherz kollégiumba megy jazzklubba. Legalább jazz. Louis visszaköszön. Hello, Mr. Armstrong! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
