Hetedíziglen: Hirdetmény

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-10-02 23:40 Összes olvasás: 404501

Korábbi hozzászólások:

7911.	[tulajdonos]: Hirdetmény	2025-10-01 16:28
Kedveseim! Még a fellépésem előtt van annyi időm, hogy kihirdessem: Simf találta el a feladványt. Jutalma: Egy hétvége Páfránnyal. Tóth Krisztina Szerelmesvers Csalóka most az évszak lombszûrõje, a fénysáv. Átitat mindent a lényébõl áradó. Ha visszanéz, párás szemembe néz át. Az õszelõ, fényétõl lassan fáradó. Mindig is lenyûgözött a lényén átsugárzó. Otthonosság, ha lehet így, mikor a zebrán. Megy át, mikor a sárga fényben játszó. Úton ha megy, esõ csíkozta membrán. Szerdán fogorvos, lombgyökér nõ az álom. Mélyén, ott is a lényébõl áradó. Fény, fény, a rothadó erdõt látom. Mindig is lenyûgözött a mindent átható. Pusztulás, rothadó fogai közt feküdni. Erdõ lehet, csalóka évszak fénye. A lombszûrõn át lent az álom mélye. Ahogy a fényt az úton összegyûjti. Gratulálok Mindenkinek! Kati és Moha tiétek a pákca. Töritek vagy nem? :):):) 1. szavazott: Kati 1p Francesco de Orellana "indulj röppenj fordulj..." a fény csak lassan jön haza és mindig túl gyorsan megy el az utolsó pillanatban azért még egyszer visszanéz nagy barna párás szemekkel 2. szavazott: Edit 1p Simf Ébredés Nézem a hajnalt, ahogy finom ujjacskáival lassan egyre tágabbra és tágabbra tárja a nap szemét. Nézem a fénycseppeket, amik, mint a kezdődő zápor, eleinte egyesével, majd százával, ezrével zúdulnak a mindenéji halálból éledő tájra. Nézem a fény nyomában mindig ott osonó reszketeg fivérét, az árnyékot, s szánom hitvány erejét, oly hiábavalóan próbál éjjé lenni. Nézem az ébredező tájat, ahogy pára-mosta arcát odatartja megszárítani a friss, reggeli szélnek. Nézem a szelet, ahogy földi munkáját bevégezve az égre tör, s cirrus-nyájat terel, finoman borzolva gyapjukat. Nézem a tágra nyílt eget, a hatalmas stadiont, melyben rovarok, madarak milliárdjai küzdik életre-halálra szóló harcaikat. Nézem az életet, ami néha visszanéz, de csordogál, megy, hömpölyög fenségesen, megállíthatatlanul, részrehajlás nélkül mindennel szemben, akár velem. Akár nélkülem. 3. szavazott:Fran 1p Simf 0.5p Moha Csillagom Párás fény pulzál, az éj mindig visszanéz, s lassan feléd megy. 4. Szavazott: Moha 1p Simf 0.5p Szilasi K. Fésületlen, őszi szonett Ma lassan oszlik el a szürke pára. A tó felett homályba burkolódzik a fény, kibújni lusta. Megfogódzik a parti fűzfa ritkuló hajába a vénülő nyarunk, de menni kell, ha betelt a sorsa. Visszanéz az őszi avarba csöndesült vidékre. Őrzi a rozsda-barna képeket. A selma eső peregni kezd a háztetőkre. Szobámba bújik el mindig a bánat. Talán csak ülni lenne jó a kályha- melegben, és aludni ott örökre... Szeretlek én, de nem megyek utánad, hisz ősz-fogoly vagyok. Ne várj hiába! 5. Ötvös Németh Edit távol bűvész az ősz nagy hatalmú mágus fénykarikákat dob a fákra mi alattuk állunk párás lesz ilyenkor a tekintet rizikós a beszéd mégis mindig megy minden a maga útján a sűrűből lassan egy magányos arc visszanéz Aki hibát talált, most szóljon!

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!