Hetedíziglen: eredmény

Hetedíziglen bloggernek 8 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 12:45 Összes olvasás: 376586

Korábbi hozzászólások:

6427.	[tulajdonos]: eredmény	2023-05-18 17:30
Kedves Játékosok! A végeredmény: Moha 2,5 p., Edit 1p., Zúzmara 1p., Simf 0,5p., Szilasi 0,5p. A fordulót Moha nyerte, kérem Frant, adja át neki a kulcsot. Három jó megoldás is érkezett, Simf, Moha és Zúzmara találta ki, hogy a szavak József Attila Nagyon fáj című verséből valók. Köszönöm szépen a játékot! Nagyon fáj Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is – ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben – de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat. Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy huzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj – s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket. 1. Szilasi Katalin Menedék Simf: 0,5 p. Menedék a vadon. Összefonódott kacsok, indák szövedéke, elrejt engem a fák közt. Itt lágyabban süt a nap, fénye fölakad a vén tölgy ágbogain. És nem tátognak bűzös, mély kapualjak, nem csikorog rohanó autók kereke, nem kábít a hazug képmutatás. Itt boldog a lét. 2. Francesco de Orellana szódával elmegy (de vissza is jön) menedék a nyúlon túl két kerék hiányzik lehetsz boldog így kábít és vadon virágzik lágy hangú pedig csak tátog a húsa kilátszik 3. Zúzmara Idegen Fran: 1p. Lágyan ringanak a vadon termő virágok, boldog menedék a mező nekem. Kerék nyomán tátog a por. Hiába kábít a város, számomra idegen. 4. Simf Szilasi 0,5p. Újra Kezdetben minden lágy és boldog, Éva fülébe kígyó mormog, csábít, kábít, tudást ajánlgat, keserű alma, késő bánat. Ádám mindebből fegyvert farag, Káin fiában nő a harag, Édenből silányult zord vadon, hintáztunk ördögi szarvakon, csalódott Atyánk bőszet tátog, embert rostál a szörnyű átok, gonosszá lett a teremtménye, csak a jónak lesz menedéke. Bárkába rakták mind, mi érték, akik az Urat buzgón félték, százötven napnyi zúgó tajték, s eltűnt a földről minden hajlék. Túléltük bár, de milyen áron, itt rekedtünk az Araráton, most is csak mindig öljük egymást, csúfítva folyton azt a képmást, kerekünk, lehet, újra fordul, harsona zeng majd vég-akkordul. 5. Ötvös Németh Edit Moha: 1 p. szaladó idő rituálék a napok közben forog a kerék nem rest jelzi fogytán az idő több lovat megülni kevés egy fenék közben itt- ott egy szemölcs is kinő kábít ezer fogatlan ígéret tonnaszám ontják az ajánlatot egyben azonban nincs kivétel lenyugszik a nap hullik az alkonyatpor tátog a vadon magába nyel mohón ha menedéket remélsz oltalmazót zöld a szín a kanyargós kórházfolyosón összehajtja majd valaki a mintás zakód boldog véget remél ki kicsinykét botor sebesen futó roncs évek helyett tiltakozni kár előbb lesz az óbor ecetes a halál nem kegyes 6. Moha Május Simf: 0,5 p. Zúzmara: 1 p. Edit 1 p. Pitypang kurjongat a buckatetőn, zsályát dirigál és lágy füveket, elkábítja piros szoknyakerékkel mind a vadonbeli szélgyereket. Nincs menedék, lódít, aki boldog, már combig a rozs, már térdig a zab, már félig is eltelt, tátog az új, torka vöröslik, mint bokron a nap

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!