NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-01-13 00:33 Összes olvasás: 436756| 6427. | [tulajdonos]: eredmény | 2023-05-18 17:30 | Kedves Játékosok!
A végeredmény: Moha 2,5 p., Edit 1p., Zúzmara 1p., Simf 0,5p., Szilasi 0,5p.
A fordulót Moha nyerte, kérem Frant, adja át neki a kulcsot. Három jó megoldás is érkezett, Simf, Moha és Zúzmara találta ki, hogy a szavak József Attila Nagyon fáj című verséből valók.
Köszönöm szépen a játékot!
Nagyon fáj
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is –
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben –
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy huzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj –
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
1. Szilasi Katalin
Menedék Simf: 0,5 p.
Menedék a vadon.
Összefonódott kacsok, indák
szövedéke, elrejt engem a fák közt.
Itt lágyabban süt a nap,
fénye fölakad a vén tölgy
ágbogain.
És nem tátognak bűzös, mély
kapualjak,
nem csikorog rohanó autók
kereke,
nem kábít a hazug
képmutatás.
Itt boldog a lét.
2. Francesco de Orellana
szódával elmegy (de vissza is jön)
menedék a nyúlon túl
két kerék hiányzik
lehetsz boldog így kábít
és vadon virágzik
lágy hangú pedig csak tátog
a húsa kilátszik
3. Zúzmara
Idegen Fran: 1p.
Lágyan ringanak a vadon termő virágok,
boldog menedék a mező nekem.
Kerék nyomán tátog a por.
Hiába kábít a város,
számomra idegen.
4. Simf Szilasi 0,5p.
Újra
Kezdetben minden lágy és boldog,
Éva fülébe kígyó mormog,
csábít, kábít, tudást ajánlgat,
keserű alma, késő bánat.
Ádám mindebből fegyvert farag,
Káin fiában nő a harag,
Édenből silányult zord vadon,
hintáztunk ördögi szarvakon,
csalódott Atyánk bőszet tátog,
embert rostál a szörnyű átok,
gonosszá lett a teremtménye,
csak a jónak lesz menedéke.
Bárkába rakták mind, mi érték,
akik az Urat buzgón félték,
százötven napnyi zúgó tajték,
s eltűnt a földről minden hajlék.
Túléltük bár, de milyen áron,
itt rekedtünk az Araráton,
most is csak mindig öljük egymást,
csúfítva folyton azt a képmást,
kerekünk, lehet, újra fordul,
harsona zeng majd vég-akkordul.
5. Ötvös Németh Edit Moha: 1 p.
szaladó idő
rituálék a napok közben forog a kerék
nem rest jelzi fogytán az idő
több lovat megülni kevés egy fenék
közben itt- ott egy szemölcs is kinő
kábít ezer fogatlan ígéret
tonnaszám ontják az ajánlatot
egyben azonban nincs kivétel
lenyugszik a nap hullik az alkonyatpor
tátog a vadon magába nyel mohón
ha menedéket remélsz oltalmazót
zöld a szín a kanyargós kórházfolyosón
összehajtja majd valaki a mintás zakód
boldog véget remél ki kicsinykét botor
sebesen futó roncs évek helyett
tiltakozni kár előbb lesz az óbor
ecetes a halál nem kegyes
6. Moha
Május Simf: 0,5 p. Zúzmara: 1 p. Edit 1 p.
Pitypang kurjongat a buckatetőn,
zsályát dirigál és lágy füveket,
elkábítja piros szoknyakerékkel
mind a vadonbeli szélgyereket.
Nincs menedék, lódít, aki boldog,
már combig a rozs, már térdig a zab,
már félig is eltelt, tátog az új,
torka vöröslik, mint bokron a nap
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
