Hetedíziglen: szavazásra

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-07-21 16:26 Összes olvasás: 506017

Korábbi hozzászólások:

6418.	[tulajdonos]: szavazásra	2023-05-17 23:32
Kedves Játékosok, íme a versek, szavazzatok! 1. Menedék Menedék a vadon. Összefonódott kacsok, indák szövedéke, elrejt engem a fák közt. Itt lágyabban süt a nap, fénye fölakad egy vén tölgy ágbogain. És nem tátognak bűzös, mély kapualjak, nem csikorog rohanó autók kereke, nem kábít a hazug képmutatás. Itt boldog a lét. 2. szódával elmegy (de vissza is jön) menedék a nyúlon túl két kerék hiányzik lehetsz boldog így kábít és vadon virágzik lágy hangú pedig csak tátog a húsa kilátszik 3. Idegen Lágyan ringanak a vadon termő virágok, boldog menedék a mező nekem. Kerék nyomán tátog a por. Hiába kábít a város, számomra idegen. 4. Újra Kezdetben minden lágy és boldog, Éva fülébe kígyó mormog, csábít, kábít, tudást ajánlgat, keserű alma, késő bánat. Ádám mindebből fegyvert farag, Káin fiában nő a harag, Édenből silányult zord vadon, hintáztunk ördögi szarvakon, csalódott Atyánk bőszet tátog, embert rostál a szörnyű átok, gonosszá lett a teremtménye, csak a jónak lesz menedéke. Bárkába rakták mind, mi érték, akik az Urat buzgón félték, százötven napnyi zúgó tajték, s eltűnt a földről minden hajlék. Túléltük bár, de milyen áron, itt rekedtünk az Araráton, most is csak mindig öljük egymást, csúfítva folyton azt a képmást, kerekünk, lehet, újra fordul, harsona zeng majd vég-akkordul. 5. szaladó idő rituálék a napok közben forog a kerék nem rest jelzi fogytán az idő több lovat megülni kevés egy fenék közben itt- ott egy szemölcs is kinő kábít ezer fogatlan ígéret tonnaszám ontják az ajánlatot egyben azonban nincs kivétel lenyugszik a nap hullik az alkonyatpor tátog a vadon magába nyel mohón ha menedéket remélsz oltalmazót zöld a szín a kanyargós kórházfolyosón összehajtja majd valaki a mintás zakód boldog véget remél ki kicsinykét botor sebesen futó roncs évek helyett tiltakozni kár előbb lesz az óbor ecetes a halál nem kegyes 6. Május Pitypang kurjongat a buckatetőn, zsályát dirigál és lágy füveket, elkábítja piros szoknyakerékkel mind a vadonbeli szélgyereket. Nincs menedék, lódít, aki boldog, már combig a rozs, már térdig a zab, már félig is eltelt, tátog az új, torka vöröslik, mint bokron a nap

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!