NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-10-17 00:02 Összes olvasás: 407724| 1665. | [tulajdonos]: Eredmény | [tulajdonos]: játék | 2020-01-22 23:00 | Összegyűltek a szavazatok.
2 pontot szerzett: Szilasi Katalin, és Ötvös Németh Edit
1 pontosok: Annuska, Kiss Annamária, Francesco és Kosztolányi Mária
Az én szavazatom dönthetne, de hozzám Oláh Imre verse állt most legközelebb.
Kérném a hölgyeket, jelezzék, melyikük ér most rá.
Amennyiben mindkettejüknek alkalmas lenne, akkor vállalom én a döntést.
Az extrák szómenéséért elnézést kérek, még akkor írtam őket, amikor úgy nézett ki, igen rövidke lenne nélkülük a lista.
Köszönöm a játékot minden résztvevőnek, és örülök, hogy Frady Endre is csatlakozott hozzánk!
A szavakat pedig már mostantól lehet küldeni a következő fordulóhoz.
Simf
Indulás, rája, ha,
gyerekek, mindenkié, végleges, kár
Kapási Anna (Annuska)
1. Bátorság, indulás! Szavazat: Kosztolányi Mária
Minden utazás belül kezdődik,
ha az indulás vagy a megérkezés
képessége nem is lehet mindenkié.
Kár-kár-kár-károghat a varjú,
ha-ha-ha-hahotázhat az ördög,
én képes vagyok úgy nézni egy
sós vízben lebegő falevelet,
mintha édesvízi rája lenne.
Ha hozzáérek, talán még a farkát
is a kézfejembe döfi, de az is lehet,
hogy vemhes, és éppen szülni készül,
és tüskék helyett hirtelen eleven
rájagyerekekkel lesz tele a kezem.
Apró, remegő törékeny életekkel.
Ficánkolnak majd, mint tavasszal
a szélben az újszülött falevelek.
Na, most, ez itt fent csak egy visszájára
fordított hasonlat, de már nem hagyhatom
annyiban, le kell merülnöm a mélybe
planktont és garnélarákot gyűjteni
a kicsiknek, nehogy éhen haljanak, ha
már hagytam, hogy életre keljenek.
Búvárfelszerelésem persze nincs, és nehéz
lesz legyőzni az indulási viszolygásomat,
a szokásos egy helyben toporgásom
nem maradhat mégsem végleges.
Az anyarája számít a bátorságomra,
akárcsak ez a vízben lebegő falevél.
Oláh Imre
2. este
kevés most az időm írni
gyerekek kezében
lennék inkább
végleges varázslat
percnyi csöndben
ők indulásnál jobban
tudnak reményben fürödni
hullámzó időben
s úgy tálalni, hogy a rája
mindenkié
ha lapok közé bújik
és bújócskára számol
palacsinta a teste
kár villanyt oltani
tengervízben lesne
Kiss Anna Mária
3. Ha a rája inhalálna, Szavazat: Francesco
Ha a rája inhalálna,
volna tüdeje meg szája
Indulhatna orrba-szájba,
ha a rája inhalálna.
ha a rája inhalálna,
végleges lenne hazája.
Kár lenne, ha másra várna
Jobb lenne, ha inhalálna
Ha egy hal is inhalálna,
gyerekek úsznának rája.
Francesco de Orellana
4. Kécsor, Szavazat: Oláh Imre
Indulás gyerekek a rája mindenkié de alszik már
Ha ez mára a végleges döntés akkor az nagyon nagy kár
Frady Endre:
5. (mindenkié)
Ég a gyerekeknek mája,
Kár, hogy villanyozta rája.
Ha nem tette volna ezt ő,
Véglegesen ledermesztő
Tettet csak úgy indulásul,
Utunk (mindenkié) másul.
Szilasi Katalin
6. Sors, Szavazat: Annuska, Ötvös Németh Edit
Az indulás tavaszi eső volt,
kicsi gyerekek szeplőtlen
bőrének bársony-illata.
Majd mindenkié lett,
azaz senkié sem,
párállni kezdett körötte
a vénség savanykás szaga.
Kaktusztüskéket rügyezett
a teste, mint tengerben
a rája, ha hozzáérnek,
érintése most épp olyan.
Kár, hogy mindez végleges
már, hisz az idő csak előre rohan.
Kosztolányi Mária
7. Szardella-szigetek, indulási oldal, Szavazat: Frady Endre
Ma reggel Lechwár a lepényhal
megkérte kedvese kezét.
Bámult a halnép hisz rája arája,
hűtlen volt, randa, és kövér.
Tudta ezt Lechwár, és azt is
hogy ikrája mindenkié,
de mégis akárhogy,
ha ugrál csak kárt vonz, hisz
döntése nem másért végleges,
pusztán a gyerekekért .
Ötvös Németh Edit
8. születési hiba, Szavazat: Szilasi Katalin, Kiss Anna Mária
gyerekmagból lettem
fejlődtem serényen
ugarra pottyanva
csüngtem a “ kötélen”
végleges csoportba
sorolt be az élet
induláskor nyomott rám
szándékos pecsétet
rája lett a jelem
elektromos fajta
vibrál is a röptöm
kopik cipőm sarka
mindenkié lettem
de senkié egészen
hiába károgott
a dolmányos merészen
ha volna nem volna
én sem lettem volna
Simf
9. Utelső futam
Hisz ezért indulunk el mindnyájan, hogy biztosan odaérjünk.
Fontos, vagy kevésbé az célokat követünk, de rá kell jönnünk,
valójában csak a megtett út számít. Milyen kár, hogy az végleges,
megmásíthatatlan. Hogy nincs reload, és az eredmény ismeretében
hiába csinálnánk másképp. Mindenki közös útja ez, akkor is, ha van,
aki kerékpárral megy. Nézem a végét, most már kezd szemem lenni
rá. Ahogy ellaposodik, és elvékonyul, mint rája a farkánál. A vége
már csak a kapaszkodás, és az együgyű hit, na, majd a gyerekek…
Extrák:
Simf
1. Mese hablaty
Kedves, álmos gyerekek,
mesét írni szeretek,
mindenkié legyen ez,
amit mosoly peremez,
aki gyorsan szenderül,
álmot lát majd legbelül.
De nehéz az indulás,
nem segít a Mikulás,
mesehős lesz a rája,
sodrófa az arája.
Gördül rajta míg lapul,
frigyük ezen alapul.
Tojásuk ha húsz hetes,
alakja már végleges,
jó lenne, mint takaró,
kár, hogy lódít nagyapó,
mert, ha ráját álmodunk,
nem lehet a vánkosunk.
Simf
2. Tűz van, babám
Földszakadás, égindulás, a
füstfelhő, mint áldozatára leső,
lomha gyilkos rája takarja el az
eget. A koala gyerekek kormos
esőcseppeket sírnak, a kenguruk
erszényében üszkös zsebibabák. A
kár végleges, a fájdalom mindenkié.
Ha úgy érzed, sirathatsz Te is.
Simf
3. Vihar
Szél úr köpönyege csattog vadul,
ömlenek az angyalok könnyei,
a fák körül barnás színű rája rajzás.
Nemsokára indulás. A vagon néha
zökken egyet, a tolóajtó még nyitva,
de csak a gyerekek hihetik, bármikor
leszállhatnának. Aztán bezárul az
ajtó. Mindenkié. Véglegesen.
Talán, ha… De nem. Értünk nem kár.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
