Kalszang Pencog: ima

NAPLÓK: Kalszang Pencog
Legutóbbi olvasó: 2026-06-17 03:04 Összes olvasás: 13849

1.	[tulajdonos]: ima	2011-09-24 02:04
A köztes lét imája Az élet köztes létében, e pillanat örök jelenében, Nem ismerjük saját tudatunkat, s balga valónkkal játszunk. Oh, nem emlékszünk a mulandóságra, az élő halálra; Csak a bizonytalan élet céltalanságát űzzük-üldözzük! Gúzsba köt bennünket a születés, öregség betegség és halál kötele, a végtelen kígyó. Midőn a test káprázata szembesül majd a végső betegséggel, Bár szabadulnék a ragadozó ragaszkodástól, mely anyag és tudat tárgyaihoz kötözte, Szabadságtól is szabad árvaságom menedékét! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság s rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! A halálközeli búcsú közös köztes létében, Bár szeretteink és rokonaink siratnak minket s magukat, Egyedül indulunk az útra, s nem kísérhetnek az ismerősök az ismeretlenbe. Nincs módszer és varázslat meghosszabbítani az életet. Mikor e senki teste az öt elem mágiájába olvad; Ó, Mester, együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! Mikor a föld valósága a víz káprázatába olvad, Mind tapasztaljuk, hogy a gyarló test magába omlik, És füstből kelnek-bomlanak a drága délibábok. Mikor a sárga fény, mely magunk magva megjelenik, Ismerjem fel az eredet nélküli világosság isteni testét! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! Mikor a víz valósága a tűz káprázatába olvad, A test elsápad, s kiszáradt nyelvvel szomjazunk. Áradó vízről van látomásunk; zivatar. Mikor a víz tisztasága kék fényként fölkél, Ismerjem fel a beteljesült gyönyör isteni testét. Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! Mikor a tűz valósága a levegő káprázatába olvad, A test fázni kezd, és a csatornák nem tarthatók tovább. Szentjánosbogarak sziporkáznak látomásunkban. Mikor a vörös fény fölragyog; vágyak pírja, Ismerjem fel az oszthatatlan isteni testet, mely tárgyat vesztett! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! Mikor a levegő valósága a tér-tudatosság káprázatába olvad, A lélegzet megáll, s a szem fennakad. Víziónk vajmécsesek ellobbanását mutatja. Mikor a zöld fény mindent eláraszt, Ismerjem fel a gazdag erény isteni testét amint táncát lejti! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét és a gyermek tudatosságát! Mikor a tér-tudatosság minden káprázat üres alapjába olvad, A belső érzékszervek és külső tárgyaik megszűnnek. Azután fölkél a felhőtlen ég roppant víziója. Mikor a bardó tiszta fénye az itt és mostból eljő, Ismerjem fel a minden vízión Átragyogót, az Elválaszthatatlant! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! Mikor a hat tudatosság és hatféle tárgyuk a szívbe olvad, Sötétség kél fel, és a zubogó véreső vértavat dagaszt. Nagy hang támad, robajló, s a fény nyers valósága ragyogva beborít. Értsem meg, hogy minden jelenség, történés és alap, csupán káprázat! Valósítsam meg a magátlan, öneredő, nem született tudatosságot! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! Midőn a tudatosság árván marad, támasz és eszencia nélkül, A köztes lét hatalmas királyának, a halál urának félelmes alakja eljő, Dörgő hangok robaja, fények villámló káprázata és hullámok örvényei reszketnek. Áldj meg Mester, hogy megszabaduljak a köztes létek köztes létéből! A nem keletkezettről felismervén, hogy elválaszthatatlan a keletkezettől, S hogy mindez soha sem különbözik tőlünk, s hogy ez a végső természet! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát! Áldj meg, hogy minden látomást játéknak ismerjek fel! Áldj meg, hogy elvágjam az alacsonyabb létbirodalmakban születés lehetőségét! Áldj meg, hogy felismerjem a három idő egyetlen lényegiségét! Áldj meg, hogy elérjem a Buddha három testét; a Törvényt, az Energiát, és a Látszatot! Áldj meg, hogy elérjem az öt bölcsességet, az öt család gyermeke had' legyek magam is! Áldj meg, hogy számtalan lénynek segítsek! Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg! Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát! Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!