Kalszang Pencog: ima


 
2844 szerző 39298 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
FRISS FÓRUMOK

Duma György 22 perce
Mórotz Krisztina 10 órája
Bátai Tibor 12 órája
Tímea Lantos 12 órája
DOKK_FAQ 16 órája
Ötvös Németh Edit 17 órája
Szakállas Zsolt 17 órája
Szilasi Katalin 21 órája
Mátay Melinda 21 órája
Tamási József 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Nagyító 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ligeti Éva 3 napja
Serfőző Attila 4 napja
Szőke Imre 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Bátai Tibor 9 órája
PIMP 10 órája
Dokk-verspályázat 12 órája
Készül az album 15 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
3, 6, 9 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
mix 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Minimal Planet 2 napja
az utolsó alma 3 napja
Janus naplója 4 napja
akvamarin 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Kalszang Pencog
Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 09:02 Összes olvasás: 13270

Korábbi hozzászólások:  
1. [tulajdonos]: ima2011-09-24 02:04
A köztes lét imája

Az élet köztes létében, e pillanat örök jelenében,
Nem ismerjük saját tudatunkat, s balga valónkkal játszunk.
Oh, nem emlékszünk a mulandóságra, az élő halálra;
Csak a bizonytalan élet céltalanságát űzzük-üldözzük!
Gúzsba köt bennünket a születés, öregség betegség és halál kötele, a végtelen kígyó.
Midőn a test káprázata szembesül majd a végső betegséggel,
Bár szabadulnék a ragadozó ragaszkodástól, mely anyag és tudat tárgyaihoz kötözte,
Szabadságtól is szabad árvaságom menedékét!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság s rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

A halálközeli búcsú közös köztes létében,
Bár szeretteink és rokonaink siratnak minket s magukat,
Egyedül indulunk az útra, s nem kísérhetnek az ismerősök az ismeretlenbe.
Nincs módszer és varázslat meghosszabbítani az életet.
Mikor e senki teste az öt elem mágiájába olvad;
Ó, Mester, együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Mikor a föld valósága a víz káprázatába olvad,
Mind tapasztaljuk, hogy a gyarló test magába omlik,
És füstből kelnek-bomlanak a drága délibábok.
Mikor a sárga fény, mely magunk magva megjelenik,
Ismerjem fel az eredet nélküli világosság isteni testét!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Mikor a víz valósága a tűz káprázatába olvad,
A test elsápad, s kiszáradt nyelvvel szomjazunk.
Áradó vízről van látomásunk; zivatar.
Mikor a víz tisztasága kék fényként fölkél,
Ismerjem fel a beteljesült gyönyör isteni testét.
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Mikor a tűz valósága a levegő káprázatába olvad,
A test fázni kezd, és a csatornák nem tarthatók tovább.
Szentjánosbogarak sziporkáznak látomásunkban.
Mikor a vörös fény fölragyog; vágyak pírja,
Ismerjem fel az oszthatatlan isteni testet, mely tárgyat vesztett!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Mikor a levegő valósága a tér-tudatosság káprázatába olvad,
A lélegzet megáll, s a szem fennakad.
Víziónk vajmécsesek ellobbanását mutatja.
Mikor a zöld fény mindent eláraszt,
Ismerjem fel a gazdag erény isteni testét amint táncát lejti!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét és a gyermek tudatosságát!

Mikor a tér-tudatosság minden káprázat üres alapjába olvad,
A belső érzékszervek és külső tárgyaik megszűnnek.
Azután fölkél a felhőtlen ég roppant víziója.
Mikor a bardó tiszta fénye az itt és mostból eljő,
Ismerjem fel a minden vízión Átragyogót, az Elválaszthatatlant!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Mikor a hat tudatosság és hatféle tárgyuk a szívbe olvad,
Sötétség kél fel, és a zubogó véreső vértavat dagaszt.
Nagy hang támad, robajló, s a fény nyers valósága ragyogva beborít.
Értsem meg, hogy minden jelenség, történés és alap, csupán káprázat!
Valósítsam meg a magátlan, öneredő, nem született tudatosságot!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Midőn a tudatosság árván marad, támasz és eszencia nélkül,
A köztes lét hatalmas királyának, a halál urának félelmes alakja eljő,
Dörgő hangok robaja, fények villámló káprázata és hullámok örvényei reszketnek.
Áldj meg Mester, hogy megszabaduljak a köztes létek köztes létéből!
A nem keletkezettről felismervén, hogy elválaszthatatlan a keletkezettől,
S hogy mindez soha sem különbözik tőlünk, s hogy ez a végső természet!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!

Áldj meg, hogy minden látomást játéknak ismerjek fel!
Áldj meg, hogy elvágjam az alacsonyabb létbirodalmakban születés lehetőségét!
Áldj meg, hogy felismerjem a három idő egyetlen lényegiségét!
Áldj meg, hogy elérjem a Buddha három testét; a Törvényt, az Energiát, és a Látszatot!
Áldj meg, hogy elérjem az öt bölcsességet, az öt család gyermeke had' legyek magam is!
Áldj meg, hogy számtalan lénynek segítsek!
Ó, Mester! Együttérzéseddel áldj meg!
Áldj meg, hogy elvágjam a rabság és rabtartás köd kötelékét, lángoló láncát!
Áldj meg, hogy egyesítsem az anya ürességét s a gyermek tudatosságát!



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-10 08:40   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-10 06:11   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 23:24   Napló: Bátai Tibor
2025-09-09 22:07   Napló: PIMP
2025-09-09 20:58   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 20:54   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 20:52   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-09 20:26   Napló: Dokk-verspályázat
2025-09-09 17:51   Napló: Készül az album
2025-09-09 17:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ