Felvil.levelek (feladó:random): hát. jó,de még nem eléggé

Felvil.levelek (feladó:random) bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 05:43 Összes olvasás: 24998

119.	[tulajdonos]: hát. jó,de még nem eléggé	2018-02-27 00:32
MADARAK, HOLDAK, IMÁK, OKTÓBER 1. Boszporusz felé kocsányos tölgyek lombrejtekében fekete gólyák tollászkodnak javítgatják elhagyatott átmeneti fészkeik muskátlis ablakanik alatt piknikezik a gyász Pesten esteledik lomhán kiviláglik a Hold 2. összekucorodnak rőt árnyékok az esővizek pocsolyákba gyűlnek hazaérnek az utcákon lődörgők nyikorgó-nehéz rozsdás ajtók mögött gyertyafénynél forralják tintájuk száraz torkukra savanyú bort ontanak vagy keserű teát s egyként rimánkodnak 3. október: dámvadak szerelmes dalától hangosak az erdők súlyos párharcok folynak teli teknőjét leteszi végül továbbáll tétován a köd nyárelőre már nyulánk és simaszőrű borjak szaladnak fürgén és pettyesen a hullámzó zöld mezőkön és lankáinkon elterülnek tikkadtan a téli imák LEGHOSSZABBAK A FÉNYEK KÉT KARCSAPÁS KÖZÖTT* nem birtokolhatsz semmit soha nem is voltál ez a megrakott tál csak illúzió s te oly bizonytalan léptekkel tántorogsz táltól falig faltól tálig önnön várkastélyod foglyaként - illetéktelen szerverek eszköze vagy magadhoz méltatlan játékon kívüli karaktert létrehozó minden szobába betévedő darabos mozgással haladó üresen bámuló test - távolnak borzongó terítetlen kifeszített abrosz hasadj a szélnek *Pinczési Judit: Palló EGYENSÚLY Aruba száraz homokos partjai - Renaissance - az évi középhőmérséklet 27 °C, csekély ingadozással és torkunkra ha szárad sótlanítják már a tengert. A flamingók túlvilági méltósága. Nincs, ki emlékeznék arra, hogy e madarak közül valaha is elesett volna valamelyik. Amikor fél lábon állunk, izmaink folyamatosan dolgoznak, hogy apró korrekciókkal egyensúlyban tartsák testünket. Amikor felboncoltak egy elhullott flamingót nem találták nyomát semmiféle anatómiai különlegességnek. HABZÁS megmártóztam mindenben hiába a disznók orrukkal a vájú szélére túrtak miféle tekintetes úrnak fúrnak a majomkenyérfák utat én nem tudhatom épphogy emlékszem de épphogy a nem-emlékezés az a cöveknyi tompa kondulás testmeleg csak semmi körülhatárolható egy érverés és a magamba-tódulással végül csak az élénkvörös habzás ahogy belémcsordul a világ mert visszakapaszkodik az mindig a kenyérkarélyak lecsorgó hullámain VALAMINEK A HIÁNYÁRA errefelé csak a kavicsos és terméketlen földek kövér nyájak nem legelésznek kövek alatt ritkás fűcsomó érkező vonatok képzetével bódítom magam és nyelek konzekvens-nagyokat a savanyú ködből mint aki tudja jól lomhán de keringenek a ledegradált égitestek s egykedvében véget nem érőt nyújtózik maga is az átmeneti égbolt alatt élek valaminek a hiányára gondolok mindig és a cselekvés kényszere mely természetemmel ellenkezik arra késztet hogy ez amnéziás állapotban végezzem be félbemaradt teremtményeimet tudnom kellett volna róluk csakhogy az összefüggések elvesző hajszálérhálózatok és megbolydult keringésemben a felülírt vázlatok működésbe léptek nem kérek a sajnálatból kegyelemre van szükségem megbocsátom hát magamnak a cselekvés kényszerét miképp nem megbocsátható az egyáltalán mert független kísért az éntőlem ki kényszerek alatt éltem itt s hogy el nem uralt sem függ pusztán a cselekvés természetétől mégsem de egyedül vagyok nagyon errefelé csak ritka alkalmi kóborló a magamfajta ki tudja jól önfejére hívott átkokat errefelé csak a kavicsos és terméketlen földek kövér nyájak nem legelésznek kövek alatt ritkás fűcsomó induló vonatok képzetével bódítom magam és nyelek konzekvens-nagyokat a savanyú ködből mint aki tudja jól lomhán de keringenek a ledegradált égitestek s egykedvében véget nem érőt nyújtózik maga is az átmeneti égbolt alatt

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!