NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 22:41 Összes olvasás: 2499595. | [tulajdonos]: most | 2017-11-08 23:51 |
hosszú nyulánk tagjaikkal átnyúlnak felettünk az állomás zörejei és magukhoz vonják az utcák göngyölegét
e pillanatban
életeink összetorlódnak felgyűrűznek bennünk kínos hasonlóságaink
hogy vagyunk egymásnak és ahogy
elhevert üres flakonokként némán meredünk vissza magunkra egy örökkön szikkadó nyári útszélen
amazok elveszve falak közt erős marokra fogva tanácstalan képzeteink rácsait azok pedig akik meg sem születhetnek
térdepelve rimánkodnak távolba magasló csipkefüggönyök - nők holdfehér álmai mögül
felborult bölcsőként tátong a jövő felette hintáz hasztalan a csüngő akarat s egy kései sirató zokog minden örök éjben azt visszhangozzák az összes falak
a mindig van az az egy pillanat hogy kétfelől lekéssük |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!