NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 02:32 Összes olvasás: 43098| 257. | [tulajdonos]: Fogászati élmény | 2021-11-29 21:13 |
EZ-
Azt hittem, hogy A kő, és a Don Carlos előadásoknál nem látok idén szeretnivalóbbat, és erre tökéletesen elvarázsoltak engem tegnap este a Budapest Bábszínházban. Pedig tudtommal én nem is ártottam Prosperónak, ám kérem, hogy nekem még ne kegyelmezzen meg. A vihar, a három legkedvencebb Shakespeare darabom egyike. Az a színpadra állítás amit tegnap láttam, a legcsodálatosabb feldolgozás volt amit csak el tudok képzelni. Vastaps Szikszai Rémusznak és a színészeinek (Tatai Zsoltnak plusz adag)! Módosult tudatállapotba keveredtem attól amit és ahogyan műveltek, ami még ma is tart. Lehet, hogy rossz vakcinát kaptam? Kit érdekel!? Lehet, hogy kirúgnak? Kit érdekel!? Lehet, hogy szakítok? Kit érdekel!? Oké, Mozart és Shakespeare eleve az emberiség bocsánatkérése mindenért amit más területeken elkövet. És a rájuk való tekintettel meg is tudok bocsátani mindent. Hogy voltak-e aktuálpolitikai kiszólások? Voltak. Láss csudát! Úgy, hogy nem voltak zavaróak. Úgy, hogy nem éreztem a darabon tett calibáni erőszaknak azokat! Lehet ezt így is csinálni, halló! Az előadás annyira jó volt, hogy baromira nem érdekelt, hogy egészen mást gondolunk a politikáról a rendező meg én. Sírtam és nevettem és ami még különösebb; volt hogy féltem az előadás alatt. Egy hátborzongató jelenet közben, visszatért hozzám az oly régen elveszített félelem. Még sose éreztem félelmet színházi előadás közben és most igen. Jó, szorongást máskor is. De színtiszta félelmet? Egészen furcsa, új érzés volt. Többször meg fogom nézni a darabot. Bárcsak minél többen tennének így!
-AZ |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
