Az ember sokszor megszépül, ha eljő Az öregség. Fáradt tekintetében Kihúny a vak mohóság, kapzsiság S szelíden pislog az emlék világa. A keze nem szorul konok ökölbe, De símogató békélten pihen meg Az ifjúság fején és vállain.
A haja őszén megcsillan mosolygón A verőfény, mint a havas mezőkön, Melyek fölött a kéklő végtelen van. Halk léptei a temetőbe visznek, De nem sietnek és gyakran megállnak Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál, Egy pohár bornál és egy bús zenénél.
Az ember sokszor megszépül, ha eljő Az öregség. Hadd szépüljek meg én is!
Nem én kezdtem el bácsizni, engem kezdett el két ember gyerekezni. Sokszor. Mármost, ha számukra bárminek is negatív értelemben allegóriája a gyerek, akkor lesznek szívesek elviselni, hogy ők allegorikusan (adott esetben negatívilag) nénik és bácsik. Függetlenül a koruktól. Csak, hogy világos legyek. Ó, világéletemben 10-20 évvel idősebb emberekkel barátkoztam. És vallom azt, Juhász Gyulával, hogy az ember sokszor megszépül öregségében. Igen, valószínűleg ez az alapeset. Néha azonban megcsúnyul. Például akkor, amikor elkezd másokat gyerekezni. A gyerek és az öreg ember / öreg asszony archetípusának is van negatív és pozitív formája/tartalma.
1. Vezsenyi Ildikó abban hisz, amiben akar. 2. Bárki, bármelyik világnézetet szabadon bírálhatja. 3. A két fenti mondat illetve az azokban említett jogok nem állnak egymással ellentétben.
tehát
1. Vezsenyi Ildikó megoszthat L.R.H. idézeteket
2. Én mondhatom azt, hogy a szcientológia egy üzleti szekta, amely totalitárius módszerekkel zsákmányolja ki az áldozatait, cserében nem ad nekik semmit, egy rakat közhelyen és egy igénytelen műmítoszon kívül. És azt is mondhatom, hogy filozófiai vagy lélektani hivatkozásként gagyi.
Ildikó az itt léte óta számtalan kedvességgel halmozott el, ezek közül a legviccesebb az volt, amikor egy régebbi szcientológia-apologetikai naplóbejegyzésében az emberiség ellenségének nevezett. Kommunista tempó. Náci tempó. Tömegtotalitárius tempó. Nem áll jól senkinek, nem áll jól neki sem. Tempót lehet és érdemes váltani. De nem kötelező. A személyemet illető eposzi jelzői: "gyerek", "alternatív szexualitású" kocsmába illőek, nem egy irodalommal foglalkozó ember szövegeibe. Én nem aggatok rá eposzi jelzőket. Ízléses lenne, ha ő se tenné. Az ízlés nem kötelező.
Én nem gondolom, hogy Ildikó az emberiség ellensége. Azt gondolom, hogy egy ambivalens emberi lény csak úgy mint mindannyian, akit van aki szeret, van aki nem, van akinek közömbös (én ezekhez tartozom), és van akit ő szeret, van akit nem szeret (én ezek közé tartozom, ezt egy régebbi hozzászólásában leírta, innen tudhatom), van aki közömbös neki. Műveletlennek, bölcseleti és lélektani hivatkozásait pedig igénytelennek és gagyinak tartom. Ezek nem személyiségjegyek.
