NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-03-03 13:05 Összes olvasás: 37724| 8. | [tulajdonos]: ismét valami könnyed | 2003-03-10 15:47 | Hétvégén szörföltünk a tévén. Egy kereskedelmi műsoron akadtunk végül fenn, valami tánc, még jó, hogy reklám után kiírják, mi az, amit a csokik, árelőnnyel bíró autók és a jövő heti Zs kategóriás texasi karatefilm homályos folttá mosott a néző agyában. Szóval Tap Dogs.
Gyönyörűek voltak, de tényleg. Hat izmos, szép testű fickó szteppelt indusztriál diszletek között, életemben nem hallottam róluk, igazolandó feneketlen vagy éppen nagyseggű műveletlenségem, de élveztem. Finom zene, leginkább dobok, meg persze cipő, mit cipő, igazi munkásbakancs, olykor gumicsizma kopogása, ösztönritmus, kicsit VHK, kicsit Amadinda, valahol egy kis Henry Rollins beütés, talán a kidolgozott mellkasok és a kockás ingek, esetleg az izomból dobbantások miatt, bár tetoválás sehol, aztán persze picikét Michael Flately, mert show volt ez is, röhögséges olykor. Én legeltettem szemem, Bőrharis meg végig táncolt, nagyon élvezte. Mondtam neki később, kihagyott pár remekbeszabott férfitestet.
Aztán elgondolkodtam: miért szeretem nézni a szép nőket, a szép férfiakat? A mellüket, feneküket. Nem tudom, hogyan akarom birtokba venni, magam alá gyűrni vágyom, esetleg magamba, vagy egyszerűen magaménak? Hogyan szeretkezzem vele, partnerem legyen vagy én magam? Bőrharis szerint szeretkezéskor úgyis két testet használ az ember, nem mindegy, melyik a szép? Elmosódnak a határok. Szerintem meg Bőrharis vagy szűz, vagy csak kitalált alak. Én mindig érzem, ha beszorul a könyököm, esetleg röhejesen festek a nem létező külső szemlélő szemében.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
