NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2026-09-29 16:51 Összes olvasás: 49063| 396. | [tulajdonos]: nem-mindegy-de-itt-a-vége | 2021-03-11 19:49 | Kedves, Baltazar!
"Nekem továbbra is az a véleményem, hogy a klasszikus (és jazz) zenei műsoroktól nem kell félnie senkinek, akkor sem, ha harminc napig kiemelten a nőkön van a reflektor." Újraolvastam ezt a mondatomat, és próbálom megérteni, mi szomorít el benne.
Ha a „félnie” szó keserít el, be kell látnom, hogy a felvetésed jogos. Nem írtad, hogy félni kell a „Woman&Music”-jelenségtől. A gender szót sem te használtad. Csak azt írtad, hogy a Mezzo TV női programjáról eszedbe jutott, ami nem szokott, hogy "a nők és a zene viszonyában a nőknek gyakorlatilag csak az előadói oldalon van szerepük. A megszólaló zene szinte kivétel nélkül fehér férfiak műve.”
A "fehér férfiak" szóra Mária felkapta a fejét, és leírt egy nagyon szerencsétlen mondatot. Mintha a "fehér férfiak" egy gomb volna.
Szó szót követett. Márk érzékletesen leírta, mi mindenért lehet sajnálni a „fehér férfiak”-at. Aztán feltette a Puzsér-videót, amit jól ismerek, a gyerekeim többször is meghallgattatták velem. Hosszasan beszélgettünk róla. A Puzsér-videóban már kifejezetten szó esik a genderfenyegettségről, a gulág és a nemzetiszocializmus is szóba kerül.
Mária, akit Márk Marcsinak nevezett, újabb olajat öntött a tűzre egy versikével, mire Marcsiból „komcsi” lett.
Szóba került Mária szerkesztőségi státusza. Előbb Márk, aztán Tamás kérdőjelezte meg.
Bátai is beszállt, jelezte, hogy a fehér férfiakat gúnyosan sajnálóknál ő jobban sajnálja magukat a sajnálkozókat.
Közben nekem is sikerült olajat öntenem a tűzre. Márk gyönyörű szöveggel válaszolt (nemigen olvastam életemben ennél megindítóbbat a női nemről – elmentettem, nem fogom kitörölni, ha kéri, akkor sem). De csak arra a részre reagáltam, amit a fekete rapperről írt. (A prológust tükörjátéknak szántam, el tudom képzelni, hogy másként sült el.)
Márk jelzi, hogy nem óhajtja tovább látogatni ezt a helyet.
Én ezt a folyamatot félelmetesnek tartom. Vagy csak túllihegem? Mint a labradorunk, aki kétségbeesetten kint toporgott a parton, amikor mi a Balatonban lubickoltunk? Mindenáron ki akart bennünket menteni. De csak azt érte el, hogy legközelebb nem vittük le, hanem bezártuk.
Ha én rontottam el a lehetőségét annak, hogy érdemes legyen ezen a helyen bármiről is véleményt cserélni, jobban teszem, ha távozom.
Mária lehet, hogy be sem szállt volna, ha én nem forszírozom a Woman&Music-kérdést. Nem szeretném, ha miattam tanácsolnának el bárkit is a szerkesztői funkciótól.
Rohadtul érzem magam. De jól fogok kijönni belőle, ígérem.
Vajdics Anikó
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
