NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2026-01-13 18:58 Összes olvasás: 42333| 332. | [tulajdonos]: przetrwanie | 2021-02-19 13:30 | 2021. február 19.
SZONETTET ÍRNI (2016)
Szonettet írni, hogy lehet? Na, nézd!
Tizennégy sor van. Írj két kvartinát.
Oké? Na, most egy dupla tercinát!
Ez önmagába’ tán nem is nehéz.
A rímeléssel már nagyobb a kín.
Sorvégeken úgy jó, ha egybecseng,
a hang, s az olvasó sosem feszeng,
mert mindenütt elég király a rím.
Figyelni kell a hanglejtésre is.
Kötött a vers, de lába égbe visz.
Emelkedünk, nem érzed, angyalom?
Ti-tá, ti-tá… az első tag rövid.
Akad, ki unja ezt, s nem küszködik.
Akad, ki küzd. Azoknak irgalom!
2021. 02. 18.
Korrektúra ide vagy oda, lejártam ma is (ahol lehetett, lefutottam) a mini Caminómat (legyen a neve: Caminito), a nemrég felfedezett kacskaringós ösvényt, ami egy kisebb csúcsra vezet az erdő sűrűjében, és ahonnan körbenézve a Korányitól a budaőrsi Krisztus-keresztig el lehet látni -- ilyenkor legalábbis, amikor nem takarja el a kilátást a fák lombja. Nem a János-hegyi kilátóról van szó, hanem egy észrevétlen dombocskáról. Ha kitavaszodik, a bokrok el fogják nyelni a domb tetejére vezető utat, csak a „beavatottak” fognak rá emlékezni. A „beavatottak”: valakik, akikkel még soha nem találkoztam, de előttem és utánam valamikor mégis arra kószálnak; az út szélén gyarapodó kövek és a csúszós részeken szaporodó lépcsők erről árulkodnak. A gyarapodáshoz és a szaporodáshoz én is hozzájárulok: az utóbbi két hétben legalább ötven követ mozdítottam el a helyéről, hogy hozzájáruljak a zarándokút építéséhez. Így üzenünk egymásnak, mi, a soha nem találkozók.
Sötétedett, mire a domb tetejére értem, nem akartam csúszkálva visszaereszkedni a kanyargós úton, inkább lemásztam a sínekhez vezető pár méteres meredélyen, hogy egy széles, sokak által kitaposott erdei úton térjek vissza a völgybe. Így tévedtem akaratlanul arra a lefelé vezető, széles, de köves útra, amin utoljára Sirdnával mentem le. Egyedül nem szeretek rajta bukdácsolni, futásra alkalmatlan, a legjobb cipőben is kikészül tőle a bokám, és túl hosszú ahhoz, hogy társtalanul kutyagoljon rajta ember. De vészesen közeledett az este, nem mertem visszafordulni. Az út egyharmadánál jártam, amikor egy ponton belém hasított, hogy ott velem valami történt, de úgy, mintha egy másik idő- és térdimenzióban jártam volna közben. Nem tudtam mivel magyarázni az érzést, aztán rájöttem: nem történt semmi, csak végighallgattam Sirdna kesztyűjavítós kalandját. Napokig bolyongott a belvárosban, mire talált egy műhelyt, ahol hajlandóak voltak foglalkozni vele és a szakadt bőrkesztyűjével. Mindenhonnan elküldték: inkább vegyen egy új kesztyűt, mit vacakol. De Sirdna nem az a fajta, aki kidob egy bevált holmit. Makacsul hitt az egyre lehetetlenebbnek tűnő elképzelésében, hogy a kesztyűjavító szakmának van elagláb egy túlélője valahol egy rezervátumban, és ha elég kitartó, előbb-utóbb megtalálja. Megtalálta. Valaki Stadler Ernőnét ajánlotta neki, akinek a Damjanich utcában van kesztyűkészítő, -javító műhelye. Az a néni a szakma mestere, szólt az ajánlás, az Operába is tőle rendelnek kesztyűt a jelmezekhez. Sirdna úgy érezte, nyomon van. Elindult a Damjanich utcába. Égett odabent a villany, lenyomta a kilincset, nyitva volt az ajtó. Egy negyven év körüli nő fogadta. "Hogyne, persze, ezt kár lenne kidobni, szépen meg lehet javítani", forgatta a kesztyűt. "Nem, nem én vagyok Stadler Ernőné, ő az édesanyám. Volt. Tegnap temettük."
2021. 02. 17.
Tíz éve tartó, bántalmazó kapcsolatból való kilábaláshoz kér segítséget egy szép fiatal feleség. Én mostanában nem indítok csoportot, vannak online-alkalmak (nem túl jól működnek a visszajelzések alapján). De ő velem szeretne beszélgetni, monodrámázni. A szponzora engem ajánlott. Szponzora van. Á, értem. Felajánlottam, hogy kezdjen el velem az erdőben sétálgatni, beszélgetni; két-három órát hetente rá tudok szánni, ha sürgős a dolog. Megbeszéltük az időpontot, a helyet. Egy óra múlva hívott, hogy jobb lenne, ha csak online találkoznánk, mert a férje nem engedni el otthonról. Jó, akkor kezdjük ezzel a terápiát, mondtam, intézze el, hogy eljöhessen. Az online-alkalmakat a férjjel a háttérben felejtse el. Azt ígérte, megoldja.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
