NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2026-10-19 01:55 Összes olvasás: 50240| 331. | [tulajdonos]: kleju | 2021-02-16 12:48 |
Ha már öngyilkos nem lehetek, mondta a Hang. Egy csillagot láttam álmomban ébredés előtt. Nem volt nagyobb egy pontnál, de a fénye erősebb volt bármelyik csillagnál, amit a valóságban valaha láttam. Tegnap, mielőtt hazaindultunk, felnéztem az égre, szokás szerint. Érdekes, hogy ilyenkor (búcsúzáskor) már soha nem a vizet bámulom, hanem a feléje boruló eget. A fényes pontokkal teleszórt obszcidiánfeketét. Mintha azt kellene kérnem tőle, vigyázzon a vízre, amíg vissza nem jövök. Milyen fontoskodó tud lenni egy halandó! (Mintha nélküle bajba kerülhetne egy halas tó.)
Egy pár másodpercre visszaaludtam. Félálomban egy gyereket karoló, guggoló nőt próbáltam felemelni a földről. Oda voltak fagyva a talajhoz. Nem bírtam velük egyedül. Az én hátam mögé is kellett volna még valaki, mint az orosz mesében, a répahúzóban.
Elém került a neten Giovanni Battista Lombardi "Nimfa” című szobra (1864). Minden tekintetben szépséges, arányos alkotás; akkor is elismerném, hogy a szobrász nagy művész, ha a nimfa lábujjai felett csörgedező vizet nem faragta volna ki márványból. De kifaragta! Nem vízszerű a patak. Mintha az élet vize folyékony ragasztó volna, ha belelépünk, a lábujjainkra szilárdul, szét kell törni, hogy megszabaduljunk belőle.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
