NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 18:27 Összes olvasás: 31749| 326. | [tulajdonos]: ... | 2021-02-12 00:13 | „És más református intézményben is folyt a mentés, például a Bethesda kórházban. Az intézet portása a nyilaskeresztes párt tagja volt, de amikor rádöbbent, mit művelnek Szálasiék, elfordult elveiktől. Egyik nap nyilasosztag akart betörni hozzájuk. A portás katonai beosztása magasabb volt, mint az osztagvezetőé. Kijelentette, náluk senkit sem rejtegetnek, tűnjenek el azonnal. Az osztagfő megfenyegette: magasabb rangú tiszttel jönnek vissza, s ha zsidókat találnak, őt is elviszik. Nem jöttek vissza.” (Sándor Zsuzsanna: A világ igazai)
Nem hiszek a nagy RÁDÖBBENÉSBEN. A nyilas portás korábban tüdőbajos volt. A Bethesdában odaadón ápolták a diakonisszák. Munkát is kapott, ő lett a portás. Nagyon tisztelte a diakonisszaszolgálatot Magyarországra szervező, svájci származású Biberaurer család szolgálatban lévő tagját, Bodoky Richárd református lelkészt, a kórház akkori igazgatóját, a férjem nagyapját, aki a tilalom ellenére bújtatott zsidókat, főleg gyerekeket. A portás, amikor az elvtestvérei megrohanták a kórházat, úgy érezte, meg kell védenie a tiszteletes urat és a diakonisszákat. Nem a zsidókat védte, nem arra döbbent rá, hogy mit művelnek Szálasiék. Arra döbbent rá, hogy ha nem falaz, bajba sodorja azokat, akiknek az életét (egészségét) és a munkáját köszönheti.
„A Bethesda olyan volt, mint egy átirányító állomás. Adtuk az árja-papírokat, a hamis igazolványokat és címeket, vagy a Bottyán János lelkész által gyártott családfákat. Hogy aztán a megadott nevek és címek milyen igazgatási szerv hatáskörébe tartoztak az már nemigen érdekelt bennünket.” ( Bodoky Richárd: Személyes emlékek a Filadelfia Diakonisszaintézet diakonisszáinak az 1942-45 közötti időszak üldözötteinek mentésében játszott szerepéről. 1-7- o., Csanády Andrásné dr. Bodoky Ágnes epilógusa.)
„A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség székházának szomszédságában ennyi embert bújtatni nem volt veszélytelen vállalkozás. Bár a bujdosók meggondolatlan telefonhívásai könnyen bajba sodorhatták volna az egész intézményt, a leleplezést mégis sikerült elkerülniük. A diakonisszák között nem akadt egyetlen áruló sem, a kórház egyetlen megtévedt alkalmazottja pedig a döntő pillanatban mégis a jó oldal mellé állt. Ez a személy a portás volt, akit tüdőbajosként régóta a diakonisszák ápoltak.” (Géra Eleonóra Erzsébet: Református karitatív intézmények a magyar fővárosban 1850-1952, Doktori disszertáció)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
