Órákig el tudnám nézni a kőegyensúlyozókat, nem is annyira azt, ahogyan a köveket egymásra illesztik -- ügyelve az alátámasztási pontokra és az ellensúlyra (két kő találkozása önmagában nem mindig elég, szükség van egy harmadikra is, hogy a második kő ne billenjen le az elsőről) – ez is lebilincselő látvány, de igazából a kőrakó arcát szeretem nézni, és a kezét, érezni, hogy úgy telik közben idő, mintha nem telne. A kérdés már csak az, miért nem én megyek ki a patakpartra köveket egyensúlyozni? Nincs patak? Nincs.
Sorozatgyilkostól féltem álmomban. Nem mertünk bemenni egy ház ajtaján (többen voltunk/voltam: a potenciális áldozatok), mert elképzelésem (félelmem) szerint a mögött rejtőzködött a gyilkos. A ház ajtaja mint egy barlang szája, odabent sötét. Kint kellett aludnunk a szabadban, a hóban. Közben ismeretlen férfiak bukkantam fel, mindegyikről azt hittem, ő a tettes. Szinte már vártam, derüljön kitől kell félni. Ki lesz? Mert még nem követett el semmit, csak ezután fog. Mintha nem csak mi, a lehetséges meggyilkoltak, de a gyilkos is a jövő áldozata volna. Még nem tett semmit, de már bűnös, mert a lehetőség benne van, hogy bűnelkövető legyen. Egy lány ült mellettem. Sokat mosolygott. Egy idő után gyanússá vált. És ha tőle kell félni? Ki mondta, hogy a férfiak közt kell keresni a leendő bűnöst?
„Soká” – legyen ez a neve. Ami a vérvonalat illeti, nem is az én rokonom, hanem Sirdnáé. Mégis én lettem a keresztanyja. A szülők csúnya válása, és még ki tudja mi miatt, önsorsrontó életmódba kezdett. Nehéz bevonni bármibe. Pontosabban első menetben úgy tesz mindig, mintha lelkesedne, aztán többnyire nem lesz a nagy lelkesedésből semmi. Hetekre, hónapokra eltűnik. Rehab. Másfél éve kérte, hogy csatlakozzam egy csoportba, ahol a természetben (vagy az emberi fantáziában pszichedelikusan) megjelenő fraktál-jelenségekről raknak fel képeket. Ha ott megosztok valamit, Soká azonnal kibújik a csigaházából. Tegnap pont egy csigavonalas gyönyörűséget osztottam meg a csoporttal. Két perc múlva rám írt: ha gondolom, a héten meglátogat bennünket. Hát, csak ennyi kell? Fibonacci nagyobb rábeszélőképességgel rendelkezik, mint én? Négy nap, és jön. Az hosszú idő. Most fraktálalakzatokat gyűjtök, legyen mit elküldenem neki emlékeztetőül, napi egyet minimum.
Nem ismerek a Dolls-nál jobb filmet (Takeshi Kitano). Legalábbis nem sokat. Nézem: 2002-ben készült? Nem régebben? Mintha évtizedek óta ismerném. Tizennyolc éves. A középső fiam közben nagykorú lett.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
