Gyurcsi: nem fontos

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2821 szerző 36490 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A nap alatt
Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
Vezsenyi Ildikó: frustrato
Tóth Gabriella: pszt
Pataki Lili: Unterman
Kiss Anna Mária: Halálra válva
Vajdics Anikó: Definíció
Steszkó Juli: Ovi-bú
Petz György: Haikuk
Ötvös Németh Edit: tehetetlen nyugtalanság
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 37 perce
Pataki Lili 49 perce
Gyors & Gyilkos 1 órája
Hepp Béla 1 órája
Farkas György 1 órája
Kosztolányi Mária 2 órája
Siska Péter 3 órája
Lőnhárt Melinda 4 órája
Zsuzsanna Grande 4 órája
Bánfai Zsolt 21 órája
Bara Anna 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Natalie Danaisz 2 napja
Köves István 2 napja
Petz György 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Sági Ferenc Dénes 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 2 órája
Volt egy pillanat 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 17 órája
Conquistadores 19 órája
nélküled 22 órája
Minimal Planet 1 napja
Vendég 1 napja
leállósáv 1 napja
Bézs tollecsete 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Játék backstage 1 napja
történések 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
Bara 2 napja
Sorrento 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Gyurcsi
Legutóbbi olvasó: 2019-08-25 13:16 Összes olvasás: 46792

Korábbi hozzászólások:  
736. [tulajdonos]: nem fontos2019-05-28 00:43
Most nekem néhány nap kimaradt, mert számlálóbiztos voltam, hajnalban keltem, délután nem tudtam aludni, késő este jöttem csak haza, szóval ma be kellett hoznom a lemaradást, ráadásul áthívott a szomszédból idős barátom is, meg "kellett" innunk néhány pohár száraz vörösbort.

Most jöttem haza. Beleolvastam a közben keletkezett bejegyzésekbe.

Itt, a naplómban, megengedgetem magamnak, hogy ne szorosan a témákhoz kapcsolódjak, akinek nem tetszik, szóljon, szívesen adok tanácsot, hogy mivel töltse szabadidejét, ahelyett, hogy engem olvasna.

A helyesírásról

Aki már volt nálam, tudja, hogy mintegy 20 méter széles, 80 méter hosszú udvarom van. Amikor megvettem a házat, számos melléképület, mindenféle ól, kisház volt itt, amiket én bontottam le. Praktikusan úgy oldottam meg, hogy a másfél tonnás Citroënem vonóhorgába akasztottam egy vastag láncot, a tetőgerendához erősítettem, aztán a kocsival megrántottam.

Barátaim hitetlenkedve nézték a műveleteket, sok hozzáfűznivalójuk nem volt, de szinte egyik sem mulasztotta el megjegyezni, hogy amíg a kertbe forgolódtam, végigindexeltem az egészet.

1973 óta van jogsim. NEM TUDOK NEM INDEXELNI.

Arra most nem emlékszem, hogy a biztonsági övvel mi volt a helyzet, de szerintem az is be volt csatolva. Most is, ha nem kötöm be, meztelennek érzem magam.

Ezek nem azért vannak, mert félek valami ellenőrzéstől, de a szokás rutinná válik, ez előnyös, nem kell rá figyelni, marad szabad kapacitás a fontos dolgokra.

Ha valaki csak akkor tud helyesen írni, ha arra külön oda kell figyelnie, az nem tud maradéktalanul a fontos dolgokra koncentrálni.

Nem titok, Zoltánnal kapcsolatban írok. Nem a Nagyítóban, hiszen pontosan tudom, hogy azt szinte mindenki olvassa, akit ez a művihar érdekel, engem meg csak az, aki az én véleményemre kíváncsi, de ezt nem tartom igazán fontosnak. Az mindenesetre biztos, hogy amikor a helyesírási problémát felvetettem, Zoltán következő bejegyzésében kevesebbszer fordult elő az a hiba, amiről szóltam írásomban.

Magyarul, ő pontosan tudja, hogy mi a hiba, de szarik rá. Hogy napokig nem írtam, visszatért szokásához, nem szán rá energiát arra, hogy megadja a tiszteletet az olvasóknak.

Ettől mondjuk én nem szedem szaporábban a levegőt, most két választásom volt, az egyik az, hogy hanyattvágom magam, és nézem a Nésönel Dzseografikon a széles szájú orrszarvú emésztéséről szóló kisfilmet, vagy most írok. Tán az imént elfogyasztott tudatmódosító hatására, de a másikat választottam, sújtson bár a Dokkosok megvetése, vállalom.

Ez egy napló, megtehetem, hogy bármitől írjak, meg is teszem.

Van egy nagyon kedves ismerős házaspár, akik képtelenek elmenni.

Szeretem őket, fiatalok, értelmesek, jó velük beszélgetni, az események nagy részét hasonlóan értékeljük, de NEM TUDNAK ELMENNI.

Már felállunk az asztaltól, a honuk alatt vannak a táskák, összeszedték a gyerekeket, mindent megbeszéltünk, de nem indulnak el.

Két percig szoktam bírni, akkor általában én indulok az ajtóhoz.

Kimegyünk a kertkapuhoz, aztán ott még negyedóra.

Azért az én hajlott koromnak is vannak előnyei, mostanában közlöm velük, hogy nem birok sokáig állni, vagy jöjjenek vissza, vagy induljanak már. Ők jót nevetnek, puszi-puszi, elmennek, nincs harag, a barátaink.

Zoltán bejelentette, hogy elmegy. Ez jutott eszembe róla, annyi difi mindenképpen van, hogy nem a barátom.

Gondolom, ő se így gondolkodik rólam, tehát az ő nehéz és lassú búcsújának mások lehetnek az okai.

Valószínűleg igaza lehet a saját szempontjából, hiszen a Dokk forgalmának vagy 80 százaléka mostanában róla szól.

Ez nem az ő hibája, inkább az a baj, hogy a Dokk egyéb funkciói nagyon visszaestek.

Visszatérve Zoltánhoz.

Valami olyasmit írt, persze elég sejtelmesen, hogy megnézte kritikusainak egyéb dolgait, és nem értékeli sokra, es emiatt nem is tartja lényegesnek.

Ha egy étel minőségét csak mesterszakácsok értékelhetnék, furcsa világot élnénk! (Jó, mondjuk tényleg furcsa világban élűnk, de ennyire talán nem.)

Megint jön a mese.

Ádler Zsiga bácsi jó bokszoló volt, kétszeres magyar bajnok, de tehetsége nem volt összemérhető Papp Laciéval. Mégis ő ügyelt Laci edzéseire, ő javította hibáit, ő adta a tanácsokat.

Régen Olaszországban, ha egy operaszerző bemutatta új művét, benne volt a pakliban, hogy a nézőtérről a halaskofák meghajigálták rohadt paradicsommal, ha nem tetszett az új darab.

Az a gyengék védekezése, ha nem a kritikára figyelnek, hanem arra, hogy ki mondja.

Nem vagyok költő, verseim néhány százaléka üt meg csupán néhány szubjektív mércét. De véleményem van, még versekről is, és ez lehet fontosabb, mint egy szakképzett zsűrié. Már csak ezért is, mert egy vers nem egy szűk kör elé kerül, hanem évek során laikus olvasók fogják értékelni, sokszor annyian.

Bár ennek talán ellentmond az a tény, hogy rákerestem a Jútyúbon a "Vigyél magaddal "-ra még tegnapelőtt, és én voltam a tizenhetedik látogató. Most, hogy ezt írom, megnéztem, már 24-re nőtt ez a szám.

Igaza van Zoltánnak, mégis van értelme ennek a szellemi maszturbációnak.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-25 12:32   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-08-25 12:14   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-25 12:05   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-08-25 11:58   új fórumbejegyzés: Hepp Béla
2019-08-25 11:56   új fórumbejegyzés: Farkas György
2019-08-25 10:59   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2019-08-25 10:41   Napló: Baltazar
2019-08-25 10:30   Napló: Baltazar
2019-08-25 10:17   Napló: Volt egy pillanat
2019-08-25 09:22   új fórumbejegyzés: Siska Péter