NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 12:12 Összes olvasás: 126656| 679. | [tulajdonos]: önállóság | 2019-01-07 15:27 | Nem hiszem, hogy Filip Tamás a fél országot értéktelenebbnek gondolná, mint a számára kedvesebbeket. Sőt, TUDOM, hogy ilyesmiről szó sincs.
Arra viszont jó volt ez a néhány üzenetváltás, hogy átérezze ő is, milyen az, amikor nem arról van szó, amit ő közölni akart, hanem a másik fél egy másik csatornába terelte a témát, oda, ahol ő viszont védekezni, magyarázkodni kényszerült.
Ezt én nap- mint-nap átélem.
Elkeserítő, amikor egy konkrét felvetésre nem érkezik érv vagy válasz, hanem külsőségekre, tünetekre, másodrangú dolgokra tevődik át a vita.
Nem az elkapkodott,, elcseszett szavakról kéne beszélni. Nem arról, hogy egy politikus, aki előtt bezárulnak a számára kötelezően nyitva tartandó kapuk, kétségbeesésében a járatlan utakat keresve hülyeségeket csinál vagy mond.
Ahogy egy kiváló költő, a szavak mestere, ha kikerül komfortzónájából, beleszalad szerencsétlen megfogalmazásokba, úgy a politikus is hibázhat, most deríti fel azokat a lehetőségeket, melyek megmaradtak a számára.
Ahogy 2006-ban a rendőrség követett el komoly és megbocsájthatatlan hibákat, el kell ismernünk, hogy ezek a rendőrök még életükben nem találkoztak ilyen problémákkal. Bennük egyszerre volt jelen a kötelességtudat, a félelem, sőt, pánik, hiszen még kiképzőik sem éltek át hasonlót.
A mostani rendőrök sokkal felkészültebbek, biztos, hogy kevesebbet hibáztak. De ehhez kellett elődeik - így mostani kiképzőik - akkor begyűjtött tapasztalata.
Szerencsétlennek tartjuk az ellenzéket. Én is. Viszont megértem problémáikat.
A rendszerváltás óta volt a választásoknak egy bevált menete.
Az első fordulóban látványosan, tehát a nyilvánosság előtt megismerhette mindenki az erőviszonyokat, utána szinte adódtak azok az erővonalak, amik mentén aztán kialakulhattak szövetségek, minden alakulat papírral bírt a saját súlyáról, értékéről. Konkrét alkupozícióval indult a tárgyalásokra.
Most egyik se tudja, mennyit ér, csak gondolja, mint a macska az esőt. Persze, vannak elképzelései, hiszen léteznek felmérések, de a közvélemény-kutatók mindegyikére szinte rásütötték, hogy valahova húznak,
Nehéz alkukba kénytelenek bocsátkozni, persze, mindenki szeretné, ha az ő elképzelései valósulnának meg.
Kemény meccsek lehetnek ezek, hiszen sokszor igencsak eltérő elképzelések ütköznek. Egy alku során mindenkinek engedni kell valamennyit, és nehéz megmagyarázni a szavazóknak, hogy miért adták fel elveik egy részét. A szavazók hisznek a pártjaikban, biztosan meg vannak győződve arról, hogy az a helyes út, amit ők képviselnek, és lám, saját favoritjuk azt kéri tőlük, hogy támogassanak egy olyan közös elképzelést, ami nem tartalmazza maradék nélkül az eredeti elveket.
Ehhez jön a média. Nem szándékosan, de sokat ártanak azzal, hogy mindenáron információkat csikarnak ki az alku kellős közepén tartó résztvevőkből.
Persze, a nyilatkozók is rutintalanok, sokszor kikotyognak olyat, ami az alku folytatását megnehezíti. Pláne úgy, hogy az általa elkottyintottakat a média rögtön a másik résztvevő orra alá teszi, akinek erre szintén mondani kell valamit.
Sok esetben elcseszett szavaik miatt magyarázkodásra kényszerülnek, és magáról a lényegről szó sem esik. Ugye, Tamás ilyesmit érezhetett most.
Ki lehet nevetni a szerencsétlenkedő politikusokat, be lehet állítani egy stratégiai megbeszélésről készített kiragadott jelenetet úgy, hogy "lebuktak", lehet szórakozni azon, hogy egy politikusnő nekiszalad egy csukott ajtónak úgy, hogy annak előtte egyébként nyitva kellett volna állnia, de akkor lehet szórakozni azon is, ha egy kiéheztetett állatnak hogy állnak ki a bordái.
Nem a lényeges dolgokról beszélünk. Szavakról, azok értelmezéséről és félreértelmezhetőségéről. Csoportokba soroljuk egymást, és csodálkozunk, hogy egy csoport minősítését magára veszi az egyén is.
Nem vagyok hajlandó magamra venni egy olyan mondatot, ami azzal kezdődik, hogy "Ti". Én csak a nevemre szóló minősítésekkel vagyok hajlandó foglalkozni.
Nem vagyok semmilyen oldal képviselője, Én a különböző döntéseket, törvényeket, viselkedéseket értékelem így vagy úgy, és ha veszélyesnek vagy rossznak látom, igenis szólok miatta, mindig azt hibáztatva, akin múlott a dolog. És emiatt nem szeretnék automatikusan egy táborba tartozni.
Ha valaki rászánna egy kis időt - ezt nem mondtam komolyan, de bárki elhiheti bemondásomra is -, láthatná, hogy amióta írással foglalkozom, mindig hangot adtam felháborodásomnak, ebben vaskosan kaptak az előző kormányok is. Amikor Gyurcsány vagy akár Horn csinált olyat, amit hülyeségnek tartottam, felháborított, de ettől nem lettem Fideszes vagy Miépes vagy a jó ég tudja, és ugyanúgy most sem lettem se szoci, se Jobbikos. Individduum voltam, vagyok és leszek.
Szerintem mindnyájan ragaszkodunk ahhoz, hogy véleményünket önállóan alakítottuk ki. Az hiszem, hogy azért, mert egy-egy ügyben azonos módon vélekedünk másokkal, nem válunk mi is azokká. Attól még nem leszek kutya, mert én is utálom, ha evés közben a tányéromban nyúlkálnak.
Az önállóságot megtarthatjuk akkor is, amikor egy általunk kedvelt párt vagy bármilyen alakulat, amelynek tevékenységével alapvetően egyet szoktunk érteni, olyat tesz, amivel viszont nem. Ne kelljen szolgai módon minden megnyilvánulásukkal egyetértenünk! Értelmes ember még a barátaitól sem várja el ezt! Sőt, pont azoktól fogadnánk szívesen, ha figyelmeztetnek hibáinkra.
Persze, hogy Orbánnak is voltak helyes döntései, de én a zömét nem fogadom el. Persze, hogy minden eddigi hatalom követett el vaskos hibákat. Ilyenkor egy önálló gondolkodó reagál. És nem magyarázza meg a mundér becsülete védelmében.
Ez egyébként akkor nagyon kellemetlen, amikor a döntéshozó megváltoztatja a döntését, mert akkor meg azt kell megmagyarázni.
Azt hiszem, érdemes lenni a fentieket átgondolni. Én szeretném, ha ezt mindenki megtenné, és, ha ezt elfogadnák alapnak, sok haragot, ellenségeskedést és elfajuló vitát elkerülhetnénk!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
