NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 18:12 Összes olvasás: 126674| 1147. | [tulajdonos]: Merkel | 2023-04-26 22:58 | Kedves Tibor!
Elgondolkodtató volt, amit írtál, ha megengeded, kissé hosszabbra eresztem!
Közel ötven éve tanultam meteorológiát.
Már csak ködös emlékeim vannak az egészről, igazság szerint nem szerettem, de szükséges volt, nem volt baj, ha az ember tudta, hogy mire számítson, amikor a térképen bejelölte a hajó útját indulás előtt.
Rádión megkaptuk például a légnyomásadatokat koordinátákkal, ezeket a térképre felvezetve össze lehetett kötni az izobár (azonos légnyomású) pontokat, az kiadott egy sereg görbét, lehetett látni, hogy melyik területeken volt magas a légnyomás, hol alacsony, lehetett következtetni a várható szélirányra, szélerősségre, tudhattuk, hogy vihar felé közeledünk-e vagy éppen a vihar jön felénk, milyen lesz a láthatóság stb.
Nem volt akkoriban számunkra elérhető időjárás-előrejelzés, illetve a tengerre vonatkozóan semmiképpen.
Aztán a hajózást abbahagyva évekig vagánykodtam azzal civilek előtt, hogy felismertem a cirrus- vagy a comulusfelhőket, megjósoltam, hogy lesz-e eső, de rájöttem, hogy ezen a szinten beszélhetek össze-vissza, úgyse ért hozzá senki, a jóslataim meg hozták a hivatalos meteorológiai jelentés szintjét, ők se voltak jobbak 50%-nál.
Így aztán ma már csak annyit értek a felhőkhöz, hogy azok szoktak beszorulni a Nap elé, akkor ez most árnyék, melegben jó, ha vannak, este meg nem is látni.
De egy megmaradt: ahogy az izobár pontokat összekötve én vontam le a következtetéseket az időjárásról, most a hírekkel, az adatokkal vagyok így, nem szeretek véleménycikkeket olvasni, inkább a magamét alakítom az adatok birtokában.
Ötven éve felejtem a meteorológiát, de harminc éve figyelem a politikai eseményeket.
Néhány dolgot megtanultam!
Aki nyilatkozik valamilyen médiának, sose őszinte. A Hazudj, ha tudsz! – című sorozatban mondták, hogy egy átlagember egy sima beszélgetés során hányszor hazudik percenként, még akkor is, ha semmi érdeke nem fűződik hozzá.
Mekkora lehet ez a szám akkor, ha múlik is valami a nyilatkozaton!
A regnálók a hatalmom megtartása, a kiszorultak pedig a megszerzése érdekében tevékenykednek. Gyakorlatilag egy őszinte szavuk sincs, volt detektívként elég jó sansszal ismertem fel a hazugságot, de úgy látszik, van erre valami OKJ-s tanfolyam, a mostaniak szemrebbenés nélkül hantáznak, a legjobb, ha nem is figyelek rájuk.
És most kanyarodok írásodhoz.
Hívathatja magát árnyékminiszternek, szóvivőnek, államtitkárnak, aktivistának bárki, nem érdekel, hogy mit mond, hiszen mondta már az ellenkezőjét is, az biztos, hogy az egyik, de valószínű, hogy egyik se igaz.
A valóságot kell néznem, az embereket, a sorsokat, a számokat, a pénztárcákat, a gesztusokat, a tekinteteket, ha szembejön egy hír, megnézem máshol is, megkeresem a forrást, korrigálom a vele tapasztalt deviációs állandóval, előszedem a mintegy ötven tudatos évem emlékeit, vannak tapasztalataim abból az időből, amikor még őszintébbek voltak az emberek – aztán kialakítom a véleményemet.
Aztán alakítom tovább az újabb információk, tények hatására.
És – ahogy a meteorológiánál tanultam – megpróbálok jövőre vonatkozó következtetéseket levonni.
Számtalan helyen jártam, sokféle munkám közben rengeteg embert ismertem meg, időnként még gondolataikat, jellemüket is meg kellett tudnom, ki kellett fürkésznem. Egyre könnyebben ismerek fel bizonyos habitusokat, és jutnak eszembe a múltból a hasonlók, és emlékezve a régi folyamatokra, könnyebben megy az extrapolálás.
A németekről.
Politikusok nyilatkoztak. Nem hiszem, hogy félezer kilométerre tőlünk alapvetően másképpen működnének a politikusok manapság. Nem mellkasból képezik a hangot, hanem érdekből. Tehát azt, hogy ötszáz kilométerre mit mond egy politikus, nem venném túl komolyan, biztosan mást mond, amikor a külvilághoz beszél, és mást, amikor a sajátjainak.
Nincs olyan kijelentés vagy vélemény, amivel ellenkező értelműt ne tudnék felkutatni legalább olyan komoly szakértőtől vagy politikustól.
Ne menjünk messzire, itt volt a járvány, komoly szaktekintélyek vitáztak, most akkor kinek hiszek, akinek egyenesebb a háta vagy szebben van nyírva a szakálla?
A németek jól járnak a csatlakozásunkkal.
Valószínűleg igen, ki lenne olyan bolond, hogy szándékosan rosszabb helyzetbe hozza magát, és én vagyok olyan naiv még vénségemre is, hogy lehet egy üzlet kölcsönösen jó. Viszont nyilvánosan nyomatékosítani azt az egyik oldal részéről, hogy ők aránytalanul jól járnak – gyanakodom, ez inkább üzenet valakinek vagy valakiknek.
Egyébként még igaz is lehet, ismerjük, hogy a német multik miért érzik jól magukat, még most is, amikor különadókkal lepik meg őket, kiszámíthatatlan egy picit a jövőjük, de az alacsony munkabérek ötből négyet még mindig itt tartanának. Meg a stratégiai együttműködések, bár azt már minden fél kölcsönösen leszarja.
De hát a Herr Müller és Frau Müller között nincs szétosztva az a pénz, amit a multik megkeresnek, ők ugyanúgy a nekik szánt hírekből tájékozódnak, és úgy gondolják, hogy az ő adójukból van kitömve egy ország, ahol nem arra költik a pénzt, amiről a megegyezés szól.
Aztán ők szavaznak a pártokra.
*
A mi pártjainkról.
Hosszabb-rövidebb idő alatt számomra mindegyikről kiderült, hogy fontosabbnak tartják önmagukat minden másnál.
Ha egy új párt alakul, az csak a piac üresebb, vagy ritkábban lakott helyére fészkeli be magát, és olyan ideológiát ölt magára, ami éppen kitöltetlen.
Ebben talán csak a kétfarkú a kivétel, ők hosszú időn át tartották a génből jött hülyeséget, de egyre többször villannak ki náluk is a többi, már eleve hamis deklarációval fungáló pártra jellemző attitűdök.
Nincs olyan párt, amelyiknek a tevékenysége fedésben lenne az önmagáról kinyilvánított céllal.
A regnálók kimozdíthatatlanok, az ellenzékben lévők kilátástalanok.
Nekem már régóta nem oldalakkal, pártokkal, politikusokkal van bajom, én lennék a legboldogabb, ha a nevüket se tudnám, nekem az elbaszott intézkedésekkel, a saját és barátaim, rokonaim jelenét és jövőjét elorzó törvényekkel, az önzéssel, az empátia teljes hiányával vannak gondjaim.
Nem foglalkozom azzal, hogy ki mit és mennyit lop, senki se tudna annyit, hogy az megrengetne egy költségvetést – bár melengetné a lelkem, ha a csibészek elnyernék a méltó büntetést -, de azzal igen, ha egyébként, amikor mindegy lenne, akkor olyan intézkedések születnének, ami előre viszi a többieket is. Amikor nem ugrasztanának egymásnak csoportokat, szakmákat, embereket, családokat.
Láthatunk polgármestereket nyomkövetővel a bokájukon újraválasztva, a falu lakossága szereti, mert valamit jól csinál. Ez borzongató, de érthető. És egy picit elfogadhatóbb, mint amikor kifosztanak valakit, ellehetetlenítik, és közben cinikusan ki is figurázzák, hülyének nézik.
Tibor, az én verseimben nincsen szó politikusokról, pártokról, de engedtessék meg, hogy az életemről, a sorsomról írjak, meg azokéról, akiket közel érzek magamhoz! És az én életemben van szomorúság, fájdalom és harag, örülnék, ha nem így lenne, szívesebben írnék bökverseket valami vicclapba, sajnos ilyenre nem jut időm.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
