NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 07:15 Összes olvasás: 125912| 946. | [tulajdonos]: A verselemzésről | 2021-06-20 18:15 | Akik olvasni szokták írásaimat, őket egy bizonyos szempont szerint három csoportba osztanám.
Akik régebben olvasnak, vagy jó ismerőseim, azok pontosan tudják, a többiek, ha nem is tudják, de már sejtik, hogy nem vagyok képzett irodalmár. A harmadik csoport olyan kis létszámú, hogy nem is érdemes számolni velük, mindkettőt név szerint ismerem, hiába, megingathatatlanok.
Szóval, utoljára 1969-ben volt szerencsém irodalomórához, harmadik technikumban. Akárhogy is, több, mint ötven éve, a verselemzésről annyira emlékszem, hogy "mire gondolt a költő?"
Na, amikor olvasok egy verset, maximum eddig a kérdésig jutok el, és jó esetben van megfejtésem is, ezeket a verseket én jó versnek is tartom, persze lehet, hogy mellégondolok, egész másról szól a vers, ez nem számít, sok generáció érezte magát biztonságban azzal a tudattal, hogy a gonosz felismerhető szarvairól és patáiról, vagy, hogy a Nap kering a Föld körül.
Aztán vannak olyan versek, melyek mögött semmiféle gondolatot nem tudok felfedezni.
Persze, itt is tévedhetek, mondtam, hogy nem vagyok képzett irodalmár, sőt, laikusnak is csapnivaló, de ha magamnak osztályozok verseket, engedtessék meg nekem, hogy a saját szempontjaim szerint tegyem. Szóval, ezeket a verseket én nem tartom jóknak.
Persze soha nem venném a bátorságot ahhoz, hogy véleményemet nyíltan hangoztassam, az egyik, hogy még véletlenül se szeretnék senkit megbántani, a másik, hogy mi van, ha csak én nem látok bele a versbe, akkor meg minek égessem magam.
A harmadik csoportba - megint csak ebből a szempontból - azokat a verseket sorolnám, melyeknél látok a versek mögött gondolatokat, de úgy érzem, hogy azok nem a szerző sajátjai.
Szerintem ez lehet a legalja. Már a szakmának. A bérversek. Kimdzsongfaszomtudjáról szólhatnak ilyenek, Rákosiról biztosan, azt hiszem a régi érában egyébként kitűnő költők is fanyalodtak erre, akár pénzért, akár félelemből, akár pozícióféltésből, nem hánynám a szemükre, biztosan nem voltak boldogok. ma egyik se lenne büszke rá.
De hát, írtam az elején, több, mint ötven éve voltam utoljára irodalomórán, és amellett, hogy a humán tárgyakból nem jeleskedtem, jócskán felejtettem is azóta. Kéretik írásomat csak ehhez képest komolyan venni!
Utóirat: - Itt felesleges feltenni a kérdést, hogy mire gondolhattam, nálam nincsenek mögöttes tartalmak, arra gondolok, amiről írok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
