Az egyik leszektáz engem meg az ismerőseimet, aztán kiakad a Tomikán. Lehet, hogy be van baszva?
De a másik kispajtás utolsó bejegyzéseiből is le lehet vonni következtetéseket…
Rosszak voltatok, nem mesélek nektek, hallgassátok Halász Judit meg az Alma együttes lemezeit, és olvassatok, olvassatok, olvassatok sokat – magatokban!
Gyerekek, Gyurcsi bácsi most nem ér rá, nézi a ketrecharc-közvetítést Szingapúrból - mert ott közel azonos szintűek mérik össze erőiket -, addig szórakoztassátok egymást, ha vége lesz és még ébren lesztek, akkor megélek nektek!
Ne halljak rosszat rólatok, mert hátrakötöm a sarkaitokat!
A kilencvenes évek elején egy közel tízezer tagot számláló üzleti vállalkozás keretében vagy száz előadást tartottam meg, volt vagy fél év ebből, amikor minden este más városban, akkoriban nyolcvanezer kilométert vezettem emiatt. Nulláról kezdve a teljes létszám negyede nálam volt a végére, a legeredményesebb divíziót vezettem, és már nem csupán a saját embereim jöttek az előadásaimra, de a konkurens vezetők is az hozzám küldték az embereiket, sőt, alkalmanként a főnökeim is képesek voltak Debrecenbe, Dunaújvárosba stb. levezetni, hogy beülhessenek egy-egy ilyenre.
Éjszakákat dolgoztam azon, hogy az előadás szövegében minden szó a helyén legyen, a hazautak órái alatt is arról beszéltünk, hogy egy-egy szót le kéne cserélni egy másikra, vagy a hangsúlyozáson kellene javítani, a lényeg, hogy a dolog egyértelmű, logikus, kikezdhetetlen legyen, és aki először hallja, annak spontánnak, természetesnek tűnjön, ebbe bőven belefért, hogy időnként látszólag keresgéltem a szavakat, analógiákat vettem elő, ilyesmi.
És akkor most Orbán beszédéről, senki ne gondolja, hogy a „nem tudom, hogy helyes-e a kifejezés” egy spontán dolog, Orbán igenis átgondolta előre minden szavát, sőt, annak hatásait is.
És az ott ülők egyike se pattant a Wikipediára, hogy pontosan utánanézzen, vajon az „antropológia” -szónak van-e olyan értelmezése is, ami szalonképessé tehetné Orbán szavait.
Viszont ezek a szavak kiválóan alkalmasak arra, hogy Orbán táborában erősítse az elkülönülést, a felsőbbrendűségi érzést, világítótornyot nyújtott a tájékozódáshoz, kapaszkodót a csalhatatlanság érzésének az erősítéséhez.
Akik antropológiailag különböznek, azok között nincs, és nem is lehet átjárás. Vagyunk a „mi”, és vannak az „ők”. És amíg mi egységesek vagyunk, ők hiába sokfélék, nyugodtan tekinthetőek egy masszának, ők a közös ellenség. Mindegy, hogy azok milyen alapon különböznek tőlünk, ha politikai, ha erkölcsi, ha vallási, ők a ballipsik, akik ráadásul nem is ingyen csinálják. Csak félve jegyzem meg, hogy ide tartozik már a Jobbik is, de alkalmanként is bővül a csapat, kiábrándul volt Orbán-miniszterek, -tanácsadók, hosszú ideig elkötelezett oligarchák, funkcionáriusok, médiamunkások, de például Pesty Lászlóról még nem tudni, hogy egy gondosan megtervezett koreográfia lépéseit járja-e, vagy előbb-utóbb ballipsi lesz belőle is.
Az antropológia mindenesetre egy újabb ásónyom az árok mélyén, de őszintén, rizikó nélküli mozzanat, Orbán bizton számíthat a szervilis, önálló gondolatokra képtelen Bátaifélékre, akik fáradhatatlanok, ha vállalhatatlan dolgokat kell megmagyarázni, egyébként feleslegesen, az ilyen dolgok kies országunkban bár réges-rég nem lépik át az ingerküszöböt, vagy, ha igen, a szétforgácsolt ellenzék nem alkalmas az összehangolt gondolkodásra.
Az antropológia becsempészése az Orbán-beszédbe egy végtelenül sunyi aktus volt, és nem véletlen, hogy ezt a jellemzőjét pont Bátai nem vette észre – vagy csak nem akarta. Bátai egyébként kiszámítható, mint az, hogy vajon ki nyer el egy EU-s útépítési tendert, nagy összegben mertem volna fogadni, hogy milyen reakciója lesz naplómra, mint ahogy az előzőnél is volt, az utolsó-utolsó szó mindig az övé, most is így lesz, azért még megjegyzem, hogy a mások helyetti primerszégyen számomra értelmezhetetlen, bár Tibor barátom biztos talál valami utalást valamelyik lexikonban, hogy mégis van ilyen.
Még annyit, hogy az ilyen megmagyarázós tempó ismerős még a rendszerváltás idejéről, például amikor a szélsőjobb előkapta az árpádsávos zászlót, akkor is voltak, akik lelkesen mentegették az akkori fasisztatanoncokat - történelmi zászló, nincs is rajta nyilaskereszt -, de mindenki tudta, hogy miért kerültek ezek elő, már akkor se számított, hogy hány emberre hozzák a rémületet.
Ja, még egyet: - Az utóbbi másfél évtizedben bővítette Orbán a hittel az arzenálját, pedig emlékezhetünk még a „térdre, csuhások!” – időszakra, akik hisznek benne. nem akadnak fel azon, hogy nincsenek igazán tervek, hogy komoly ellentmondások annak a szuverenitás kérdésében, a migrációban, az infláció kezelésében, hogy belátható időn belül államosítunk és privatizálunk, nem sorolom, akik hisznek, azokról levette a gondolkodás terhét, azok nem kritikusak, nem kételkednek, és az egyéni problémák elviselhetőek a nagy, közös jó elérése érdekében. Ami egyébként mindig a következő negyedévben, évtizedben stb. jön el, hiszen minden idők legnagyobb lépéseit tesszük meg emiatt az örökös harcban valami vagy valakik ellen, természetesen a békepártiság jegyében.
És akkor most jöhetnek a GIF-ek, az idézetek, a videók, az intellektuálisnak álcázott, de végtelenül primitív és sunyi reakciók, ja, és azok a bizonyos „ezzel befejeztem!” – nyilatkozatok. Pontosan tudom, hogy érdemi – és pláne önálló gondolatot igényló – reagálás most se lesz egy se, viszont én egyre mélyebbre kerülök egy antropológiai dögkútban, sebaj, kívül büdösebb.
Ebben a pillanatban láttam a TV-ben azt mondja az ember a szájával, hogy antropológiai különbség van a bal- és a (jo) őközöttük. Megyek felvarrni... A sárga csillag már foglalt. Ötlet?
A kirekesztés problémáját kirekesztői oldalról tényleg nehéz lehet megérteni. No meg azt is, hogy egy közjegyzői jövedelem tizedéből élő családnak olyan gondjai lehetnek, amikről képtelen megfeledkezni, ébrenlétének minden pillanatában szembesül velük.
Tamás, ahogy én képtelen vagyok felfogni, hogy egy tanult, és az információktól legfeljebb önkéntesen elzárt ember hogy lehet ennyire beszűkült, te az én gondolataimat nem érzed át. Szerintem ne is kísérletezz, és próbáld ki, milyen lehet, ha elfogadod legalább azt, hogy közöd nincs ahhoz, hogy miről írok? Ilyen vagyok, így érzek, amióta írok, magamat adom, ha az írásaimmal bajod van, akkor velem van bajod, az meg nekem nem okoz álmatlan éjszakákat.
Hiába no, egy tanult, diplomás ember vitakészségével szemben én fegyvertelen vagyok!
Én mindössze csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy rendszeresen élsz az intelligencia álcája mögé bújtatott bunkósággal, közben elégedetten dörzsölgetve a kezeidet, várod a hatást, ugrik-e rá valaki, kapsz-e dicséretet valamelyik elvtársadtól? Már mennyi ész kell ahhoz, hogy a neked nem tetsző szerzőknek egy – esetleg két - nullát küldesz? Ilyen - Arany Jánost is megszégyenítő - szókinccsel nem csoda, hogy verhetetlennek és káprázatosan éleselméjűnek képzeled magad!
1. Érvelni csak … A tények azok érvek? 2. Galambokkal… Igazi toposz! Már annyian éltek vele, hogy én a szavak mágusaként szégyelleném elővenni! 3. Párbeszélgetni azzal lehet, aki képes egy felvetésre konkrétan reagálni, és nem valami stencilről kisilabizált általános faszságot elővezetni. Az első konfrontációnk óta tudom, hogy erre képtelen vagy, így nemhogy nem siránkozom egy párbeszédért, hanem tudom, esély sincs rá. 4. Vádak és koncepciós toposzok. Csak annyira, mint a szorzótábla. Ha a tényekhez neked nincs átjárásod, az nem valóság hibája. Ha bármelyik állításomat hamisnak gondolod, és esetleg szóvá is teszed, az lehetne akár egy értelmes vita is, de ilyenről szó sincs, eddig se volt. Helyette jönnek a GIF-ek, képek, általánosságok, elzárkózások, én erre a szintre nem alacsonyodom le-jellegű zárások.
Tibi, ennél azért többre tarthatnál, de magadat is!
Tudom, hogy mint egy dacos kisgyereknél, a tied lesz az utolsó szó, de most élek a tőled megszokott fordulattal, részemről a téma lezárva!
Utóirat, ezt már Tamásnak, hajnalban elfelejtettem: - Ne fáradj a szekunderszégyennel, van annál közelebb is tennivalód!
Tibor barátomtól a tőle elvárható, gondosan megfogalmazott, érvekkel kellően alátámasztott, elegáns válasz jött, bár némileg degradáló, hogy míg Gyula egy alkalommal két nullát is kapott, nekem csak egy jutott. Van még dolgom.
Ha már a törvény elé emiatt nem lehet citálni, akkor legalább ki kell közösíteni!
Azért van egy kis gond. Nem egyértelmű a dolog. Ami az egyik nézet szerin uszítás, egy másik szerint nem az. Sőt, van olyan nézet, amely szerint pont az ilyen Tamás-féle naplóbejegyzések az uszítóak, akkor most mi legyen? Tamást is ki kéne közösíteni?
Jelentem, ez megtörtént, a kétféle nézet képviselői már régen kiközösítették egymást!
Az még oké, hogy hogy a más nézetet képviselőnek semmiképpen nem lehet igaza, de az ilyen ember aljas, gonosz, és tilos a véleményét elmondania, hiszen uszító!
Nagy kérdés, hogy megteheti-e bárki, hogy kétségbe vonja egy másik ember jogát, hogy az érzéseiről, meggyőződéséről írjon? Vagy már eleve a meggyőződését vitatni? Milyen alapon?
Mi különbözteti meg a meggyőződést a hittől?
Népünk nagy vezére.
Gyakorlatilag összeérnek, átfedésben vannak a vészhelyzetek, és ezzel a rendeleti kormányzás. A parlament bábszínház, a rendszerváltáskor bevezetett ellensúlyok mindegyike kiherélve.
Egy ember dönt mindenről, és minden, az övétől eltérő vélemény ki van zárva. Akik ellentmondanak, eltűnnek a környezetéből, de legalábbis olyan pozícióba kerülnek, hogy ne legyen befolyásuk semmire.
A többség megszavazta. Tanult emberek úgy használják a 45%-os arányt, hogy kétharmados többség! És közben még azt is tudjuk, hogy tudatosan a 45% sincs meg, hanem pontosan 1 azaz egy embert jelent, akinek az első pillanattól kezdve nem egy rábízott ország felvirágoztatása a célja, egyet akar, de azt nagyon, a saját érdekeit képviselni. Beáldoz ezért bármit, szakmákat, ágazatokat, embereket tesz tönkre. A lényeg, hogy hatalmon maradhasson. Ebben az egyben következetes, látszik az elmúlt bő egy évtizeden.
Egyfordulós választás, elvéve az ellenzéktől az összefogás lehetőségét.
Körzethatárok átszabása.
A győztes kompenzációja, ez egyébként a kompenzáció elvének megcsúfolása.
Választójog kiterjesztése, viszont a külföldön dolgozó magyarok levélszavazati jog nélkül.
Most a legutolsó, egyszerre tartani az EU-s és az önkormányzati választást, tudva, hogy ezek más- és mástípusú kampányt igényelnek.
Az első perctől ellehetetlenítve az ellenzék kampánya, az utcai plakátok gazdái az ő kezében, a királyi TV működése, az ingyenes újságok, a közüzemi számlák, a boltokban az ársapkás plakátok, a társasházakban kifüggesztett cetlik, így az év 365 napjára kiterjesztett kampány közpénzből. Ja, és a CÖF.
Az orwelli, visszamenőleges kommunikáció, mi mindig győztünk, sikerként elkönyvelve minden elbaszott intézkedés. Nálunk volt lakosságarányosan a legtöbb halott a járvány alatt, nálunk a legmagasabb az infláció, nálunk érik meg a legkevesebben a nyugdíjkort egészségesen, a mi gyerekeink értik meg legkevésbé, ha elolvasnak valamit,
A dísznő.
Hogy a nők a Dokkon miért is nem kérték ki maguknak?
Nos, helyettük ezt megtették a ruandai nőjogi konferencia küldöttei, akiket felháborított, hogy ott Novák Katalin egyáltalán megjelent.
Most nem térek ki arra, hogy személye kizárja a köztársasági elnök egyik legfontosabb, az ellensúlyi szerepét, FIDESZ-fülbevalós létére nem várható el tőle, hogy ne egyeztesse minden megszólalását a kormányzóval, megírt szerepet játszik el tűpontosan, józsaru-rosszzsaru, leosztva, hogy hova megy ő és hova a főnöke, visszadob egy törvényt ahelyett, hogy az (alkotmá) alaptörvény-bíróságra küldené – ezzel garantálva, hogy mégis érvénybe lépjen -, viszont lehet rá hivatkozni, lám, mégis önjáró, nem sorolom.
Közben ebben az országban nem ratifikálják az isztambuli egyezményt, és nálunk majdnem a legmagasabb a nők és a férfiak fizetése közti különbség.
De Novák eddig a legjobb, ő működik a legjobban. Közben azért főtisztet csinálnak a férjéből, arra most nem emlékszem, hogy emiatt kellett-e törvényt módosítani, mindenesetre a hasonló korú tiszteket eltanácsolták a seregből.
Ellensúly, persze. Ő felelt a családokért a kormányban. Naponta sorolta a médiában, hogy mi mindent tesz meg ez a kormány a Magyar Családokért, igaz, hogy minden egyes intézkedés csak a jómódú családokra vonatkozik, egy nagykegyesen és feltételekkel közmunkából és a változatlan összegű családi pótlékból vegetáló család nem sokat ér az adókedvezményekkel, a családi autók kedvezményes vásárlásával, akiken igazán segíteni kellett volna, gyakorlatilag mindenből kimaradtak.
Róna Péter egyébként nem hiszem, hogy kiszedte volna a jól megérdemelt büntetésből Budaházyt és bandáját, lehet, hogy a többség akarta így, mondjuk ezt alátámaszthatja, hogy ez a bűnöző nagy népszerűségben fürdőzött Tusványoson.
A gyereknevelésről.
Tamás ezzel kapcsolatban egy példát hozott fel, a nők negyvenéves nyugdíját, hát elég laza szálon kötődik össze a kettő, aki nyugdíjba megy, az már ritkábban neveli a gyerekét, viszont én az intézkedések között mindenképpen megemlíteném a 16 évre leszállított iskolakötelezettséget, azt, hogy elvették a jogot az óvodáktól, hogy az iskolaérettséget figyelembe vehessék – soha ennyi elsőosztályos nem bukott még meg -, hogy a pedagógustársadalmat milyen méltatlan helyzetbe hozták, arról már nem is kéne beszélni.
Ja, Tamás még beszélt arról, hogy más ember vallási meggyőződését félti Gyulától.
Szerintem nem tőle kéne! Gyula még nem demensvénemberezte le a pápát, a NER madonnájaként – és a Novák Katalin családbarát.hu oldalán évekig blogot vezető példaképként – nem csalta meg férjét, hagyta rá a lányát, nem ő szegte meg a kenyeret, van még, de unom.
A kereszténységet a kereszténység köpenye mögé bújóktól lenne érdemes félteni, már párt is van ilyen, az egyik éppen annak a gyűlölt Európai Néppártnak a tagja, amelyikből a FIDESZ nagy dérrel-dúrral kilépett, és amelyik a brüsszeli bürokraták gyűjtőhelye.
Már mindjárt holnap reggel van, lassan abbahagyom, azt még megemlíteném, hogy Bátai elegáns jobbegyenese csak a tőle megszokott sunyiság, ahhoz nem elég tökös, hogy érdemben írjon is valamit, nem néztem meg a videót, remélem, minőségi felvétel, jövőre azt kéne az igazi tűzijáték helyett leadni a TV-ben, akkor a főnök szalonképtelen vendégeinek a Karmelita erkélyére (ez az erkély az, amit egy műemlékvédett épületre erőszakoltak rá utólag) se kell kimenni, egy fotelből is megnézhetik, közben nem őrülnek meg a kutyák, nem kerül egy csomó szar a levegőbe, és néhány milliárddal olcsóbb is lenne, néhány ilyen spórolás, és futná a tanárok bérére. Hiszen mégiscsak szuverének vagyunk, jól néznénk ki, ha prüsszel fizetné a tanárokat, mert ugye aki fizeti a cigányt, az kéri a zenét, ja és nekünk senki ne mondja meg, hogy mit csináljunk, kivéve Erdogánt, mert ebben az összefüggésben a törökök a szuverének. És nálunk a főnök se mondja meg a bátraknak, hogy miről KELL vitázniuk a parlamentben, a svédek meg szarjanak sünt!
A lényeg a végére, hogy legalább a Dokkon hagyjuk meg egy kis árnyékát a demokráciának, és engedjük, hogy ki-ki meggyőződése szerint írjon, ha már koszorús költők nem a versek javítgatásában segítenek, akkor foglalkozzanak a saját gondolataikkal, ne a másokéval!
