NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-05-06 14:08 Összes olvasás: 183619| 1144. | [tulajdonos]: Mire gondolt a költő 2. - a π | 2023-03-13 00:17 | Mire gondolt a költő? II. - A π.
Egyre többször szembesülök azzal, hogy nem jutnak eszembe bizonyos dolgok, események, és szerintem ez már nem magyarázható az elme természetes önvédelmével - a kellemetlen dolgokat kitörli magából -, hiszen már olyan sztorikat is újként értékelek, amiket barátaim hoznak fel velem kapcsolatban, és sajnálom az elmulasztott éveket, nem én anekdotázhattam velük.
Jó, némileg kárpótol, hogy mások történeteit meg én meséltem el úgy, hogy azok velem történtek, és azon meg már túl vagyok, hogy emiatt szégyelljem magam, szerencsére azok, akik lebuktathatnának, többnyire velem egykorúak, kevés kivételtől eltekintve meggyőzhetőek, hogy ők emlékeznek rosszul.
Még 2017-ből találtam egy haikut, nagyon megörültem neki, passzol a mostani gondolatmenetemhez, annak meg külön örültem, amikor észrevettem, hogy én írtam, legalábbis az én nevem alatt jelent meg, nem hosszú – hiszen haiku -, beidézem. Külön kiemelem a címadás zsenialitását, sok – egyébként – remekművön makesz a rosszul megválasztott cím.
No.3
emlékezetem
gyengül tudom ezentúl
nem hazudhatok
Aztán a címválasztásra visszatérve, még február 20-án írtam egy verselemzést „Mire gondolt a költő” alcímmel.
Ez ugye kishíján egy hónapja volt, már a határán annak, ha nem írom fel, akkor örökre elfelejtem, de hálisten a net nem felejt, rákerestem, mert a TV-ben volt, hogy most 14-én lesz a π világnapja, én meg emlékeztem, hogy írtam egy verset, amiben mintha erről is lett volna szó.
Most látom, hogy a versben betűvel írtam ki a π-t, persze, költői hevületemet nem akartam megtörni a karakter AISCII-kódjának keresgélésével, jobb is így, most se találom, ezért kikopiztam egy szövegből, most addig használom, amíg a vágón van, π π π, tessék, még jó, hogy nem mondom hangosan, az összes csirke idejönne.
Egyébként kedvencem a π, a hetvenes évek közepén vettem meg az első tudományos számológépemet Szingapúrban, két és fél hónapig a visszaúton más dolgom se volt, tíz tizedesjegyig megtanultam, a mai napig tudom még álmomból felriasztva is, persze csak a mosdó után, erre jó a levitézlett dülmirigy, nem vagyok egy jóstehetség, de annyit biztosan tudok, ébredés után az első öt percben a mosdóba vezet az utam, ππ-lni kell, na itt zárult be a kör a világnap, a matematikai állandó és a versem körül.
Szóval a π világnapja.
Nagyon fontos, de felesleges úgy megtanulni, ahogy én tettem, ha valaki mégis kíváncsi lenne rá, az vegyen elő egy lábost, mérje meg szabócentivel a kerületét meg az átmérőjét, aztán ossza el egymással a kettőt, a számolásokkal teleírt lapokat egymásra helyezve arról már eléri a könyvespolc tetején a régi számtankönyvét.
De a gyakorlatban tényleg elég a két tizedesjegy, így lehetett világnap is, ha többet használnánk, akkor szarakodni kéne az órákkal meg a percekkel is, mekkora hülyeség lenne, ha egy ilyen fontos állandót csak pillanatokig lehetne ünnepelni, 3,1415 = március 14. 03 óra 36 perc, és ez még hol van attól a tíz tizedesjegytől, amit én tudok még álmomból felriasztva is, persze πsilés után.
Egyébként világéletemben kedveltem a π-vel kezdődőket, kezdve a piros színnel a pipacson át a pincéig – ott van kedves műhelyem meg a borom, ami piros -, imádom Picassot, meg még van, csak most nem jut eszembe, majd ébredés után talán.
Az iskolában rengeteg olyat tanultam, amire azóta se volt szükségem. Mi a faszért tudom például azt, hogy egy amper az ezüstnnitrát-oldatból egy másodpert alatt egyegészszáztizennyolezred milligramm ezüstöt választ ki? Egyébként még az se került szóba – ha csak én nem kevertem mesterségesen egy beszélgetésbe -, hogy mikor volt az Aranybulla, vagy az, hogy egy elefánt huszonkét hónapig vemhes.
A π az más.
Mennyi beton kell egy tízcenti magas, egyméteres kerek kútfedélhez? Befér-e az egyköbös puffertartály a (pinceaj) πceajtón? Mekkora legyen a másik ékszíjtárcsa, ha azt akarom, hogy a köszörűm háromezer-hatszázat pörögjön?
A mai világban kell valami fogódzkodó, valami stabil.
A tengerészek tudják, a viharban, amikor minden mozog, amikor az asztalról leszédülő villa nem a földre esik, hanem a falhoz vágódik, könnyen felkavarodik az ember gyomra, kell valami a szemnek, ami állandó, amin megpihenhet a tekintet, ez a horizont.
Manapság minden mozog, minden változik, bizonytalan vagyok, naponta, sőt óránként történnek sorsomra, a jövőmre előre nem látható behatások, egymásnak feszült emberek, pártok, országok, melyik a jó és melyik a gonosz, mondjuk rossz akár mindkettő is lehet, de jó csak az egyik, melyiknek az imáját hallja meg a Jóisten, úgy látom, ez neki is fogas kérdés, szerintem nem törődik vele, vagy csak szórakozásból segíti néha a gonoszt, na erről szólt a februári versem is.
A lényeg, hogy nem tudom, van-e az Isten, de a stabil π – amire biztosan és amivel mindig számíthatok - egy jó érv a létezése mellett.
Március 14. – a π világnapja.
Március 14. – a π világnapja.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
