NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-05-13 05:22 Összes olvasás: 151936| 1140. | [tulajdonos]: A mesterkelt Vajdics | 2023-03-04 12:31 |
Vajdics Anikóban egy sok hangszeren játszó, felkészült, lebilincselő személyt ismertem meg, és szégyellem, hogy ezzel ellenkező szellemű értékeléssel jelentkezik egy olyan bárdolatlan tuskó, aki még Anikó kisujja körmével se ér fel!
Anikó nem idézget a nagyoktól - hogy azok fényéből lopjon magára valamit -, hanem fordítja őket. És ha valaki nem kénytelen a Gúgli fordítójára hagyatkozni, az óhatatlanul bebújik a fordított személy gondolataiba is, és nem csak azért idéz tőle, mert néhány kiszemelt gondolat beilleszthető a saját sületlenségek közé hivatkozási alapnak.
Anikó nem mesterkélt, hanem mesterként tevékenykedik, és csak a letapadt gondolkodásúakban merülhet fel, hogy sajnálja az útiköltséget, ő annál sokkal többet tesz egy találkozóba, felkészül az est alanyából, felépít egy koncepciót, tucatnyi verset olvas át, hogy azokból kiválaszthassa a legjellemzőbbeket, és teszi ezt úgy, hogy családi életet él, gyerekeket nevelt és nevel, – nem is akárhogy, igaz, én csak egy fiát ismertem meg személyesen, de ő visszaadta a reményemet, jó kezekben lesz a jövő -, a kezét folyamatosan a kultúra ütőerén tarja, nem szenved az okos emberek társaságától, hanem élvezi azt - és ez kölcsönös.
Anikó nem résztulajdonos, de már eddig is többet tett a Dokkért, mint amennyit az őt kritizáló valaha is fog, bár sajnálatos, hogy ama bizonyos kritikus által okozott sebeket még ő se képes maradéktalanul begyógyítani.
Anikó költészetét én nem minősíthetem, nem értek hozzá. Emberségét viszont igen, ehhez nem kell iskola, különösen olyan nem, ami csak a nadrág ülepét fényesíti, de a szellemet nem – mint ahogy látom a Dokk Felkent Trollján.
Láttam a Tiborral, Edittel, Gyulával készült anyagot, többet megtudtam róluk, mint a Dokkon közösen eltöltött évek alatt, érthetőbbé és számomra kezelhetőbbé vált néhány – addig a levegőben lebegő – dolog.
Anikó egy tüneményes társasági ember, emlékszem, akik nem egy útjelzőtáblánál szerencsétlenkedtek, hanem be is jöhettek hozzánk, milyen élvezettel csábultak Anikó versesjátékába – ebből lett a végejójáték -, de abbahagyom, akik nem csak arra tartják a szemüket, hogy csípje a hagyma, láthatják.
Én nem beszélek mások nevében, semmi nem jogosít fel arra. Így csak a magaméban:
- Köszönöm, Anikó!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
