Lyukas vagyok – ha én nem is –, de lyukas a magyarságom. Cigányvér is lüktet bennem pár százalék apa-ágon, ráadásul románcigány - ezt a bátyám mondta egyszer, igaz, akkoriban ezt még nem szankcionálta rendszer.
Régen egy másik kormányzó tett vonatra sok-sok embert. Por takarta el a Napot, por, amit egy vihar felvert. De szellőből lesz a vihar, szele apró köhintésnek, ha ráköhögsz valakire, a többiek mind ránéznek.
Tekintetek tüzével süt cébetűt a barna bőrre. Könnyű út. Másikba még a költségvetés is bedőlne. A gyerekek nem szegények! Cigánygyerek? Nem a gondom!
Kár, hogy apád faszán akkor nem, vagy lyukas volt a kondom!
Idézet, a Gyurcsi-napló egyik közel hároméves bejegyzésének utolsó bekezdése:
"Maradjunk akkor egy olyan példánál, mint amikor a Niagarát nézik a partról. Hányhatnak a nézők cigánykereket, tapsikolhatnak, tiporhatják a sapkájukat is akár – a víz csak dübörög. Nem hallatszik ott se ováció, se káromkodás."
Ennek most nincs semmiféle aoropója, de elgondolkodtam rajta.
Van nekem egy gazdaságom. Pizsamások a lovak, a lovászunk calvinkleinnel űzi el a szagokat, a bölények porcelánból pí-vizet lefetyelnek, van külön egy bölény-CT - az jár minden betegnek. Két medence. Egy embernek, egy nagyobb a kuvasznak, meg egy dögkút azoknak, kik velem gyakran kibasznak. Az istálló korabarokk, damaszkuszi a lapát, ólomüveg díszíti az állatvelnessz ablakát.
Ez egy mintagazdaság, és már az se egy nagy titok, bővülgetünk, lesz még más is, mert nem csupán antilop.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
