NAPLÓK: Graffiti Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 23:15 Összes olvasás: 27559| 159. | [tulajdonos]: na így más | 2018-08-26 21:21 | Mórotz Krisztina
Szamárhúzta időkordé
B. az óra rugóját kereste, de sehol nem találta.
Épp csak kimoccant a magányából, hogy lássa a felhőket, ám ekkor az óra rugója elszakadt és
billegve belepörgött egy csatornába.
B. teljesen kétségbeesett. Számára az órarugó szerves része volt az időnek, ennek az absztrakt
fogalomnak. Még az öregapjától kapta az antik órát, az meg az ő apjától, és így tovább, ki
tudja hány nemzedéken át. Egy ilyen rugó nem vész el soha.
Amikor találkoztam B-vel, mindig ugyanazt mondta:
– Értsd meg, nekem csak az Idő maradt, ami közönséges emberésszel fel nem fogható! Ülök a
padlásszobám magányában, madárdalok magasában, nézem a felhőket és közben írok. A
szomszéd templom tornyából fertályóránként rámkondul a harang.
Megállt, elgondolkozott, majd folytatta:
– Tudnom kell, mikor jönnek a gomolyfelhők. Az a fajta ember vagyok, aki nem nélkülözheti
a fogódzókat az életéhez. Nem indulok el esernyő nélkül a kis szobámból. Persze ha hideg
van, kabát is kell.
Fölnevetett, majd hangosan szavalni kezdett:
A tökéletes végtelen
Írta: B.
Ó, ha egy percre az idő megállna most!
Csak a valóság, ami örökké változik.
Hajnalok és alkonyok, körbe forgó illúzió.
Az örökkévalóság változatlan.
Eluntam és tovább mentem.
Már el is felejtettem az órarugót, a gomolyfelhőket, az embert, akit B-nek hívtak, amikor
belém botlott egy napon.
– Hogy van? – kérdeztem tőle?
– Ááá – felelte B. hunyorogva – rájöttem, hogy az időt felhasználhatom az íráshoz. Tudod,
most egy parasztról írok. Szamárhúzta kordé az idő. Ez lesz a címe. Csak a bolondok
vesztegetik a gondolataikat az idő múlásán. Nézz meg egy parasztot. hajnali négykor kel
minden nap, ez az állandó az életében, ellátja az állatokat, kiviszi a folyó mellé őket, ó,
dehogy viszi, kitereli, aztán a birkák mellett ácsorogva nézi a felhőket. A déli naptól mind
cserzettebbé válik a bőre. Szalonnával törli át az arcát, érzi, ahogy a zsír behatol a pórusaiba.
Szamárhúzta kordé az idő. A parasztom jókedvű, birkát nyír az asszonyával, este nyolckor
még dolgoznak, hogy éjfélre ágyba kerüljenek.
– És ha jönnek a gomolyfelhők? – kérdem. – Mi van, ha nagy cseppekben esik az eső?
– Mi lenne? Ilyen együgyű vagy? Addig is van munka a csűrben, hát nem érted?
Azzal otthagyott, félhangosan mormicolva magában. Betekerte magát a birkagyapjúba,
felszállt az égbe, ott egy felhő lett belőle. Szétesett pontosan 6 óra 13 perckor, és az
esernyőmön kopogott tovább. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
