NAPLÓK: Giovanni Legutóbbi olvasó: 2026-03-25 01:43 Összes olvasás: 66360| 14. | [tulajdonos]: Kontroll | 2004-04-02 11:51 | Kezdem a rosszal.
A Kontroll című film bő harmadában, legalábbis abban a kópiában, amit én láttam, szinte valamennyi párbeszédes jelenetnél belógnak a kép felső részébe a forgatás során használt mikrofonok. Ez a csúnya baki számomra érthetetlen egy olyan film esetében, amelyik éppen a tengertúlról importált profizmusával próbálja meghódítani az igényes szórakoztató mozira vágyó nézőt. Mivel ismerőseim közül a legtöbben észre sem vették ezt a hibát, felmerült bennem egy gondolat. Netán az első kópiák egyikét vetítettek e pici moziban, és a multiplexekben a digitálisan retusált verzió futott?
Nem tudom, de az biztos, hogy engem erősen zavart a mikrofonok látványa.
Mindettől függetlenül a Kontroll szerintem jó film.
Egyfelől bravúrosan alkalmazza az amerikai közönségfilm fogásait, kezdve a forgatókönyvtől és a remek színészi játéktól a kameramozgásig és a vágásig, másfelől viszont többre tör egyszerű kommersznél: szeretne elmondani valamit, gondolatot és szellemet próbál csempészni a látszólag könnyű történetbe. Mindezen túl a Kontroll az ún. "dark-movie" nehezen körvonalazható irányzatába sorolandó. Lynch, Besson, Gilliam és Kafka nélkül ez a film nem született volna meg.
Ami tehát erényének mondható, másrészről alkotói éretlenségről, vagy inkább megbocsátható pályakezdésről tanúskodik. Teremtett, fiktív, szinte futurisztikus, nyomasztó légkörben, zárt térben játszódik, amelynek melankóliáját az abszurd humor sem enyhíti, inkább csak fokozza.
Antal Nimród biztosan látta Besson Metróját és Gilliam Brazilját, rajtuk kívül pedig még számtalan rendező formanyelvéből tanulhatott. Egy kortól és időtől független földalatti világba helyezi hősét, ahonnan nincs menekvés, ahol rejtélyes események történnek, minden figura kissé őrült és nevetséges, meghatározhatatlan hierarchia, hatalmi rendszer mozgat mindent.
Az már valóban rendezői érdem és tanúság a tehetségre, hogy mindezt a fiatal alkotó képes volt magyar környezetbe transzformálni, egy teljesen egyedi területet, a budapesti metró világát szimbolikus univerzummá emelni.
A Kontroll akár személyes vallomásnak is felfogható.
Egy fiatalember útkereséséről szól, akiről csak annyit tudunk meg, hogy a metróba száműzte magát, menekül önmaga és múltja elől, bár nem derül ki, miért. Valószínűleg saját identitását keresi, ezért a film értelmezhető fejlődéstörténetként is. A sztori szerint kétféle alakváltozatban létezik: a búskomorságra hajlamos metróellenőr olykor fejére húzza kapucniját és betaszít néhány utast a szerelvények alá.
A film másik nagy érdeme, hogy mindezt nem pontosítja. A titokzatos gyilkos nyilvánvalóan Bulcsu árnyékszemélyisége, de a sztori nem válik krimiként értelmezhetővé.
Érdekes, hogy ebben a sikeres közönségfilmben finom, bár könnyen megfejthető szimbolikus nyelv működik. Néhol ugyan túlontúl elkülönül ez a stílusréteg a film humorizáló tendenciájától, és olykor túlságosan hosszan időz a kamera Bulcsu kilátástalan földalatti vándorlásain.
Hősünk voltaképp önmagával, a menekülő, a rosszabbik énjével küzd, akit a film végén legyőz, hogy végül egy bagoly képében megjelenjen neki a bölcsesség és tudás, majd pedig egy maciruhába bújt tündér felvezesse őt a nyomasztó neonfényből, sötétségből és kopár kiúttalanságból a napfényre, a teljes élet és a szerelem birodalmába. Szép mese és ígéretes pályakezdés.
Antal Nimród szinte kész fegyverzetben lépett a színre első filmjével, s csaknem mindent tud a szakmáról. Még a színészvezetésben és a karakterek megrajzolásában is ügyes. Mire az öt fős ellenőrcsapat megkezdi munkáját a metrón, a néző úgy érzi, személyesen ismeri valamennyiüket, pedig mindössze annyi történt, hogy a szerző néhány jellemvonás felskiccelésével eleven, hús-vér személyeket teremtett. Ebből akár sok más alkotók is tanulhatnak, hiszen temérdek magyar játékfilm azért működésképtelen, mert a bennük szereplő alakoknak nincsen arcuk.
Itt talán egyedül a Cserhalmi által játszott góré marad jelzésértékű bábfigura: a hatalmat megszemélyesítő öltönyös úrnak szerintem nem sikerült démonivá válnia, és úgy érzem, a pokoli erők parancsnokának szerepe nem is szabható Cserhalmira, az ő stílusa más, ide valamilyen félelmetes ember illett volna.
Ugyanakkor Kovács Lajos - mint mindig - tökéletes, Kulka feltűnése pedig egy rövid jelenetben döbbenetes remeklés. Mucsi Zoltán is képes kitörni Kapából: az öreg, lestrapált ellenőr alakját oly színvonalasan hozza, hogy csaknem elfeledkezünk az utóbbi években rátapadt Jancsó-figuráról.
Érdekes továbbá, hogy Béla lányát mennyire szépen fényképezték: ahogy Antal kamerája rögzíti ezt az arcot, abba valóban bele lehet szeretni, ne csodálkozzunk Bulcsu érzelmein.
Antal Nimród filmje egyszerre képes történetet elmesélni, abszurd, olykor morbid szituációkat létrehozni, szimbolizálni, legjobb színészeink legjobb formáját felmutatni, s mellékesen még rejtetten vall önmagáról is.
Merészség volna állítani, hogy ez már filmművészet, de annyi biztosan elmondható, hogy a Kontrollal egy egészen jó, fogyasztható és igényes mozi született a magyar film új hullámain. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
