. . – ily egyetlenné el-nem-gondolás tehet csak. Minden megközelítés már önmagától tünékeny: mérték, melyet mindig saját változása teremt meg; oly síp, mely csak saját hangjára szól – Ó, te állhatatlan odaadás, te, kit már egy porszemnyi át-nem-szitált idő megül halálosan – , .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.