NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2026-03-13 17:27 Összes olvasás: 163934| 1764. | [tulajdonos]: Nagy László 217. | 2025-03-06 00:15 | Ha döng a föld
.
Már tudtam én, ha döng a föld:
szívemhez anyám közelít,
oda emel, hol felkereng
tej és akácméz illata,
a gyolcs sikongó kapuit
sarkig kitárja, mosolyog,
s rámszabadítván kútjait
a Mindenségben altat el.
S láttam később: a dögnehéz
zsákot mint pólyát úgy viszi,
és csípején forognak el
sötét öntöttvas éjszakák,
cukorrépából télidőn
gyémántos kazlat ő gyalul,
ő sétál fehéringesen
a mennyköves mezőkön át.
És képzeletem tudta már:
a Csodálatos Anya ő,
szivárványkörben ott rezeg
örökzöld tölgyfa-koronán,
dob-táras acélfegyverek
hiába veszik célba őt,
mert a golyókat vértelen
elnyeli mint a délibáb.
Meséből ő a Fehér ló,
növendék fia vagyok én,
törvényt és könyvet hord elém
gyöngy-tüzü állkapcsai közt,
s hátára forraszt, úgy röpít
az égi kökényfák alatt,
hogy a tövisnek hajamat
csupán fésülni engedi.
Európa, íme, itt vagyok,
te félelmemnek fókusza,
gyönyör és tőr itt számosabb
mint a barbárok síkjain,
mezítlen itt sikoltozok
sípcsontjaid közt, gótika,
Le Corbusier, inaim
beton-küllőkre csavarod.
De zene zendül, nagy zene,
túl alkonyom vérpadjain,
az örök halál falait
anyám sörénye átveri,
s tudom: ha újra döng a föld,
szívemhez anyám közelít,
s akár ha tengert hallanék:
a Mindenség nekem beszél.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
