NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 00:22 Összes olvasás: 1144941018. | [tulajdonos]: Ratkó József 26. | 2023-02-01 14:21 | Isten mellett
Pszt, hallgass! Elaludt az Isten. Most igazítsunk a világon, hibbantszirmú, konya virágon, törvényen, rosszul osztott kincsen Isten titkos jóakarói, mellőzött, apró messiások.
Lassacskán elöregszik minden: töpped, besüpped még a sír is – és vénül ő is, néha sír is, semmiről sem tud már az Isten, hittelenül, csöndesen élő, egyetlen hatalma az átok.
Tenyere tántorodva mozdul. Könnyű kis öreg, maga görnyedt; s hiába szólítja a Földet, szavára, ím, semmi se buzdul – a pacsirták is elfeledték, nem emlékszik tán még a fű sem.
És így van ez százezer éve. Énekel néhány rekedt angyal, zenélnek hét híres haranggal, de ő már alig veszi észre – két szeme óriási bolygó, pillái nehéz esőfelhők.
S bűnétől zsugorul a búza, nem szolgálja az ember kedvét. Mint zöldhátú legyek, belepték fejünket a gondok, lehúzza, párnára fekteti kemény nyakunkat is a szomorúság.
Lennénk szerszám a tenyerében, jó íz osztandó kenyerében, jobb vére volna a mi vérünk az ő repedt, lassult erében; gyönyörűt szóljon: szava volnánk – aztán mi már sohase szólnánk!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|