NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 05:07 Összes olvasás: 50679| 379. | [tulajdonos]: A semmi végen | 2020-05-25 11:44 |
Addig jó, amíg van kinek eszébe jussunk. A szüleim, s főleg apai nagyszüleim szinte mindig velem vannak. Anyai nagyszüleimről sajnos nem sok emlék maradt. Anyai nagyanyámat nem is ismerhettem, mert fiatalon halt meg, míg anyai nagyapámról maradt emlékeim helyét - úgy 4-5 éves koromból- a betegség, és a halál halvány, de annál fájdalmasabb képe tölttötte be.
Apai nagyszüleimmel töltött sok-sok idő rengeteg élménnyel tett gazdagabbá, amiket gyerekeimmel - igaz módjával -, de megoszthattam. Nekik, ha szóba jöttek szívesen meséltem róluk.
De ők rég "kirepültek" a szülői házból, s így már csak magamban magamnak tudom feleleveníteni azokat a szép időket, amiket Konyáron tölthettem.
A párommal csak ritkán nosztalgiázunk. Nem vevő rá. Szerintem ő magában idézi fel a múltat, s meg is őrzi magának. Sajnos, mert nekem nagyon hiányzik, hogy valakivel megosszam mindazokat - és bizony a romló memóriám miatt egyre fogyó - emlékeimet, amik még manapság is szebbé teszik a napjaimat.
Sokszor elgondolkodom, vajon rám, ránk fognak-e emlékezni? Fognak-e emlegetni, ha már nem leszünk köztük?
Mert ha nem, akkor fogok, fogunk valóban, végérvényesen meghalni. Eltűnni a semmi végen. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
