NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 11:37 Összes olvasás: 50699| 320. | [tulajdonos]: Séta az emlékutcában3 | 2020-03-19 07:04 |
Édesapám Konyáron született, szintén nagycsaládban. Édesanyámmal ott ismerkedett meg. Az anyagi körülmények nem tették lehetővé, hogy gépészmérnök lehessen. A katonaság után munkába kellett állnia, és csak felnőtt fejjel volt módja, hogy gépésztechnikus végzettséget szerezzen a Mechwart András Gépipari Technikumban, ahol évtizedek múlva a ma már mérnök kisebbik unokája - Péter - is tanult. A technikusi végzettség megszerzése előtt a BIOGAL-ban több szakmában is dolgozott. Volt esztergályos, lakatos, műszerész, finommechanikai, majd univerzális műszerész. A hetvenes években anyagbeszerző, majd anyaggazdálkodó, s a nyugdíjba vonulása előtti évtizedben egy (építési) beruházási vállalatnál műszaki ellenőr. Precíz, maximalista és igazi ezermester volt.
Szabadidejében kertészkedett. Olyan gyümölcsfái, virágai, csemegeszőlő-fajtái voltak a Diószegi úti hétvégi kertjében, hogy a környékbeliek is megcsodálták. Szeretett mindent saját erőből megvalósítani. A hétvégi házat is egyedül építette fel. Értsd a falfelhúzástól, festésen, mázoláson át a műszaki szerelvényekig. Még a szükséges szerszámok egy részét is ő tervezte, készítette vagy alakította át „célszerszámokká”. Neki is, ahogy édesanyámnak, az unokái voltak a szeme fénye. Az ő kedvükért tartott tyúkokat, galambokat. (Amiket gyakran tolvajok „ritkítottak” meg.) De egy városi gyereknek a velük való foglalkozás igazi élmény. Otthonra lelt a kertünkben még mezei nyúl, sündisznó, cica, kutya is. Éveken át csodálatos heteket töltöttünk ott a gyerekeinkkel. Felnőtt fejjel is sokat emlegetjük azokat a szép időket. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
