NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 05:03 Összes olvasás: 50678| 281. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-29 12:17 |
Feketeribizli szemeket érlel az éjjel.
Hunyorgó csillagok.
Valamelyikében én
– valaha sokak eszményképe –
hallgatok.
Szökőkútból kortyol a hajnal,
s köp a tájra enyhítő harmatot,
de addig e sötétben hol
lelek menedéket?
Az utca fényhiányain
hangok borzolnak redőket
padon alvó vágyakon.
Vannak, akik már nem látnak,
és nem is hallanak.
Ironikus lúggal marom le magamról
a verejtékszagú koszlott szárnyakat.
Csigolyáimból dalok rajzanak.
Már fel sem kelek.
Itt a holnap ugyanaz, akár a tegnap.
A ma szimpla másolat.
Vakolatszirmokról porózusan illannak
a kitakart részletek.
Tucatnyi én-szelet.
Az erekből elfogyott, minden vértest
vörös pipacsmezőbe menekült.
Halni bennem egy sem képes.
– Letisztult résben
könnyeket hurcol helyükön
a szomorú kék-szemű -.
Levegőben lóg a szívem.
Vajon hová vész büszkeségem,
és a szeretet,
ha szenvtelen rád rakódnak
mind porló álmaim,
ha kitakart testem benned elégett,
s a füst is elszáll a forgószélben,
odafentről meg már mindegy,
kik jártak itt
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
