NAPLÓK: Az őrült nő ketrece
Legutóbbi olvasó: 2025-06-15 00:04 Összes olvasás: 22391| 401. | [tulajdonos]: megbánhatatlanul (még kidolgoz | 2018-09-07 07:36 |
megbánhatatlanul
oltalmazz engem Isten
mert fenyegető az éj
mikor minden csillag lehull
magamért karodba bújik
minden egyes porcikám
körben a pusztulás sötét
a végromlás feltartózhatatlan
szaporodnak a katasztrófák
mit sem jelent neked s nekem
ha rég elvégezted hogy
minden enyém legyen
és többé vissza nem veszed
megbánhatóan hűségedet
milyen züllött fenn a nap
mint egy megalkuvó ribanc
nem fél a vesztébe zuhanni
mint korán elvetélt magzat
torz tükrét tárja elénk
na nézd meg magad ember
bűneid égbe kiáltanak
hiába minden áldozat
ott maradsz a kidőlt fa alatt
rézsút amerre elvetéltél
nem is kell részletezni
apránként romlásaidat
minden egymásnak feszül
mikor győz az ötödik hadtest
a sok szegény földre terül
az idő kortalan de a történések
sorra jönnek-mennek
semmi nem változtatható
de még képzeli az ember
hogy egy röpke pillanatra
megkötheti isten kezét
és készíthet magának szájíze
szerint egy másik messiást
mindig is így szerette ámítani magát
de rajt' lesz az ostor ha vajúdik a világ
én akkor is énekkel áldozom
s lepergetek magamról minden
szavakba szedett ostorcsapást
hiába az erőlködés egyszer
úgyis végképp eltörlöd a halált
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
