NAPLÓK: Az őrült nő ketreceLegutóbbi olvasó: 2025-02-17 13:27 Összes olvasás: 22072401. | [tulajdonos]: megbánhatatlanul (még kidolgoz | 2018-09-07 07:36 |
megbánhatatlanul
oltalmazz engem Isten mert fenyegető az éj mikor minden csillag lehull magamért karodba bújik minden egyes porcikám
körben a pusztulás sötét a végromlás feltartózhatatlan szaporodnak a katasztrófák mit sem jelent neked s nekem ha rég elvégezted hogy minden enyém legyen és többé vissza nem veszed megbánhatóan hűségedet
milyen züllött fenn a nap mint egy megalkuvó ribanc nem fél a vesztébe zuhanni mint korán elvetélt magzat torz tükrét tárja elénk na nézd meg magad ember bűneid égbe kiáltanak
hiába minden áldozat ott maradsz a kidőlt fa alatt rézsút amerre elvetéltél nem is kell részletezni apránként romlásaidat minden egymásnak feszül mikor győz az ötödik hadtest a sok szegény földre terül
az idő kortalan de a történések sorra jönnek-mennek semmi nem változtatható de még képzeli az ember hogy egy röpke pillanatra megkötheti isten kezét és készíthet magának szájíze szerint egy másik messiást
mindig is így szerette ámítani magát de rajt' lesz az ostor ha vajúdik a világ én akkor is énekkel áldozom s lepergetek magamról minden szavakba szedett ostorcsapást hiába az erőlködés egyszer úgyis végképp eltörlöd a halált
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!