NAPLÓK: Az őrült nő ketrece
Legutóbbi olvasó: 2026-06-14 08:25 Összes olvasás: 24527| 399. | [tulajdonos]: Fényed elvásott | 2018-08-28 10:37 |
Szóval végleg itt hagytál engem, hűtlen!
„Hiányod átjár, mint huzat a házon.”
Látod, más szavaival takarózom,
amikor reszket bennem hiányod.
Szembe kel mennem az egész világgal;
útközben apróra szeletel az ég.
Mindegyik darabban ott vagy, te vásott!
Két szemem sarkában bíbor a fény.
Körben az angyalok tétlenül nézik
a nyelvét elvesztett lélekharangot.
Egymás között halkan tanakodnak:
mi lesz, ha nem hallnak emberi hangot?
Egyetlen kéz fog majd írni a falra;
Isten elfáradt a sok beszédben.
Nehezen viseli a léha embert –
kinek tette elszéled a szélben.
Sárral kenegetem bennem az arcod:
hátha ettől én sokkal szebb leszek.
Díszleteim között istent játszottál;
kinek hazudtál: nekem vagy neked?
Haladunk, mint egy pár huzal a póznán;
végtelenben még megérinthetnélek.
Hirtelen leszakadsz a magasból –
szemem ablakából kirepül a fényed.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
