NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 08:24 Összes olvasás: 19073| 93. | [tulajdonos]: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS ETOLÓ | 2020-02-23 11:48 | GYURCSI egyelőre a becsületsértési perünk feldolgozásánál tart. Ezt írja:
A bírósággal kapcsolatos írásában egy romantikus lányregény pozitív hősét vélem felfedezni. Nos, mint tudjuk, ő nem ilyen. Ha valakit igazán érdekelnek a részletek, hívjon fel, bár barátaimnak már elmeséltem akkor.
Vagyis, ő tényleg azt hiszi, virtuális álvalóságába gabalyodván, én "nem vagyok ilyen" - aki megsajnálja őt és feleségét, gondolván: miből fogják ezek a pénzbírságot kifizetni - és inkább elkésik a következő tárgyalásról.
Márpedig a logika helyett gyakran az érzelmi intelligencia vezérel. (Pl. ezért nem váltam el stb. - de rről majd később.) A Dokk-antológia mellékkommentjeként (Gyurcsi nem bízik az esztétikai tanácsaiban) ezt már megfogalmaztam, áthozom ide,. A naplócímben szereplő regény munkacím alá, anyaggyűjtés címén.
Az előzmény: Gyurcsi a Dokk nyilvánossága előtt rasszista, beteg alaknak minősített, akit kitiltott a veresegyházi Gyurcsi-vacsoráról.
Engem!Az antirasszista költőt, aki új kötetében külön ciklust szentel ennek a témának!
Mi tagadás, nagyon berágtam azon, hogy bárki dokker a nevemhez meri ragasztani a rasszista jelzőt A NETEN (!), miközben az áruvédjegy, mint akármely mosóporé. Természetesnek éreztem, hogy ez lesz a 3. Dokk per.
Az első, tizenéve, a Szokolay Zoltán - Rossner Roberto per volt.
Szokolay sokkal kevesebbért perelte be Rossnert, aki azt állította - egyszerre mindkettőnkről -, hogy itt (a Dokk-on) két definitív elmebeteg vitázik. Ez a sértés rajtam elfért, hiszen tudtam, hogy csak félig igaz, de Szokolay feljelentést tett becsületsértés címén és megkezdődött a pereskedés.
Ez tárgyalás is a Markó utcában, ugyanazon az emeleten, sőt, majdnem a szomszéd teremben zajlott le, mint a Gyurcsi-tárgyalás, amelyről majd beszélni fogok.
Szokolayén én idézés nélkül jelentem meg. Kváncsi voltam, ki az örrdög az a Szokolay Zoltán, aki annyit gyalázott már - anélkül, hogy valaha is találkozhattunk volna - kívéve a '86-os médiahajót, amelyről ügynöki mjelentést írt a forrásanyagok szerint, de én ott nem láttam őt. S afiatal szerzőkről csak gyűjtőnéven írt, kb. annyit, hogy ők is "ott voltak". G
Gondterhelt szakállas férfit pillantottam meg az egyik ablakmélyedésben: sejtettem,ő az, de nem lehettem biztos benne. Közben elítéltet kísértek a folyosón. - Fiam - sírt fel egy kövér roma nő a másik ablakmélyedésből. Odament az elítélthez. A kísérő megállt - amig az elítélt (vagy csak előzetesen letartóztatott?) és a kövér assszony megcsókolták egymást, félre nézett.
- Szokolay Zoltán - mondta be a mikrofonba egy női hang. A szakállas alak elindult. A bírónő kinyitotta az ajtót. Mindkettőjüket meglepte, hogy valaki - én - egyszer csak besorol Szokolay mögé. (Szerintem Szokolay sem ismert fel arcról.)
- Maga kicsoda?!
- Én vagyok az 50% százalékban sértett másik fél.
- Üljön le hátul!
Ekkor láttam tárgyalót először életemben. Itt figyeltem meg, miről is szól egy becsületsértési per. Innen vettem az ötletet, hogy én is pereskedjek, ha a jogérzékem ezt diktálná a jövőben. Később Szokolay ellen meg is nyertem az ta pert, amelyben tévesen állította, hogy - úgymond - korrupcióval kerültem volna be a Szép versek '89-be. A bíró bírói megrovásban részesítette.(Papír van róla.) Szokolay nem tudta bizonyítani vádját. Hiszen az antológia előtt (ahogy azt Ti már kívülről fújjátok - de a regényben, ígérem, csak egyszer lesz csak benne) az ÉS-ben is megjelent beválogatott versem, sőt, Koncz Gábor a Magyar Televízió A hónap versei című műsorában is elmondta. Szokolay Zoltánnak viszont egyik versét sem.)
Rossner Roberto nem jelent meg a tárgyaláson.
A bíróné mérges volt. Azt mondta Szokolaynak: elő fogja állíttatni.
Nem tudtam akkor - talán a bírónő sem - hogy Rossner Roberto mozgássérült - kerekes székhez kötött író. Végül azt hiszem, Szokolay is elállt a pertől. Emberiességből? Nagyon valószínű. (Pedig ő sem "olyan" - és talán mégis.)
Visszatérve a Gyurcsi perre: amikor itt közöltem vele, hogy ebből per lesz, tovább szitkozódott, meghazudtolva az igazmondásomat.
Aztán egyszer csak ott találta magát a Markó utcai tárgyalóban, a békéltető tárgyaláson, ahol velem szemben a BETEG rasszistával egyszer csak betegségre hivatkozva próbálta kimenteni magát. (Valami műtét dolog...) Mire közölték vele: olyan nincs! El kell jönnie a következő tárgyalásra.
És el is jött.
Én viszont... Nos:
SIETVÉN A TÁRGYALÁSRA, utam az Eiffel ház mellett vezetett el - ez volt régen a Pesti hírlap székháza. Több irodalmi klasszikusunk dolgozott itt - és micsoda véletlen -jómagam szintén, mert ennek az épületnek a 3. emeletén működött az Üzlet című napilap, első komoly munkahelyem.
Itt éltem át a rendszerváltást.
S útban a tárgyalásra minden áron látni szerettem volna, hogy melyik volt az én iróasztalom fölötti ablak. Kockáztatva, hogy el fogok késni. Ugyanis novellát és regényt akarok írni erről a korszakomról. (Túl lévén a verseskötetem megjelentetésén, épp a következő :NŐK, FÉRFI NÉLKÜL című novelláskötet összeállításn dolgoztam már akkor.)
Ennek a szerkesztőségnek egy másik ablakáról be lehetett látni annak a szemközti középiskolának az udavrára, ahová valaha Karinthy Frigyes járt.
Annak tornatermében élte át a "lógok a szeren" élményanyagot.
Ennek a bejárata már közvetlenül a Markó utcáról nyílik. Ott már futottam, nehogy elkéssek, de mégis meg kellett állnom.
A tudatalattim így működött.
Mert biztos, hogy oda akarok én érni...? Mi lesz ha megnyerem a pert? Miből fizetik ki Gyucsiék a megítélt pénzbüntetést...?
Az idézésben benne volt, hogy amennyiben én a felperes nem jelenek meg a tárgyaláson, akkor az ügy semmissé válik.
De aztán mégis rákapcsoltam.
Felérve az emeletre már szinte futottam. Szembe jött Gyurcsi és a felesége!
- Szervusztok!
- Szervusz Antal.
Ők ki, én be.
Az ajtó, ahol a tárgyalás volt (lett volna) már zárva. 15 percet késtem. Mentem a bíró szobája felé, keresgéltem a telefonomat... aztán inkább mégsem... Nem tudom miért, nem a tudatom hanem a tudat alattim mozgatott (tudatosan talán még bosszankodtam is, amiért engedtem az irodalmi csábításnak) de a tudat alól - mégis - jóleső kényelemérzet jött elő...
Hát ezért "nem értem oda". Mert mégis így a jobb.
Így vált semmissé az ügy. Kimentést sem írtam hazug, közlekedési dugóra való hivatkozással.
Most már CSAK irodalmi megközelítések érdekelnek.
Jobban bárminél
S hogy mit csináltam fenn az emeleten, a bezárt tárgyaló előtt? Jegyzetet készítettem a helyszínről, hogy hűen visszaadhassam ezt a szituációt, összevontan, a Szokolay sztirival. Amely majd így - együtt - lesz benne A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben.
Ilyenné írtam/éltem - tudat alatt - hogy ezzel záródjon ez a szakasz, ne a pénzbüntetés kiszabásával.
Valamiért - nekem - így tetszik jobban.
Emberi kapcsolataim pereim, összeveszéseim - CSAK - azt szolgálják, hogy jobban írhassak még hátralévő éveimben. Gyerekeim felnőttek, az idős ápolásnak vége. A ház áll.
Már csak a művek megíratlanok.
---
Igen Gyucsi - én pont ilyen vagyok. "Homo esteticus". Leírom az életet.
A lábszagút?
Nem!
Hanem az előtte olyanná megéltet, amely megfelel "az esztétika" (s etika) követelményekinek.
Előre szólok: új meglepő fordulatok, például "logikátlan" (mert az érzelmi intelligencia diktálta) kibékülések lesznek majd "A szerkesztőségi főemlős etológiájában". | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
