NAPLÓK: A HÁRMAK Legutóbbi olvasó: 2026-08-08 23:42 Összes olvasás: 26181| 182. | [tulajdonos]: BENNE LESZ A KÖTETBEN | 2024-01-19 23:47 | Pálóczi Antal:
LAKKRETIKÜL
Folyosó. Jobbra másik folyosó. Klasszikus meanderminták a kövezet peremén. Hirtelen fehér köpenyes szembejövők tűnnek fel; elsietnek a fiatal pár mellett. A falakon villanyszerelési munkálat nyoma, vakolatlan csöveivel olyan, mint egy félbeszakadt műtét.
Két zöld köpenyes férfi hoz: a fiú és a lány a falhoz simulnak. „Miért van letakarva a beteg arca?” Nézik, amint az udvarra nyíló üveges csapóajtó sokáig leng; közben a köpenyesek elérik a lapos melléképületet. Odáig van ellapátolva a hó. A fiú és a lány látják, amint bemennek… majd az újra táruló ajtó nyílásában megpillantják a halott meztelen testét. A műtősök szótlanul közelednek, akinél a foltos lepedő van, kiköp.
A pár sietni kezd.
A következő emeleten betegek között kell elhaladniuk. A lift előtt tolóágy, rajta kabáttal letakart öregasszony. Sovány arcában fekete szemek: azt kérdezi velük: „Miért?”
Két középkorú asszony egy-egy szatyrot visz; egyikük éppen azt mondja: „…hat kilót fogyott…” mikor leelőzik őket. A magas pizsamás férfi, aki mellett továbbhaladnak, a két nőt figyeli.
Látogatók és fürdőköpenyes betegek a kórterem előtt. Tárva az ajtó.
A fiú keresi szemével a nagymamát, mire az ablak mellett fekvő öregasszony félig felemelkedik. Elfogódva nézi őket. Atlétikusan izmos unokája mellé mindig is egy ilyen légies teremtést képzelt.
A lány arca bemutatkozás után nyúltabb lesz, szemei nagyobbra nyílnak. Mert reggel óta gondolkodott valamin. S míg a fiú leült a kicsi, jó szagú öregasszony mellé, ő az ágy lábához húzódott vissza.
Ekkor látja meg a kezüket. A kieresedés, az ujjformák, a körömágy félholdak nem várt hasonlóságát. A „fiú” kezét: nyolcvanévesen. Ki kellett néznie az ablakon, mert már egész nap arra gondolt, hogy ha ők ketten most tényleg megtalálták egymást, akkor ők fognak meghalni egymásnak.
Lent hosszú, szürke foltot látott; rebbent a szeme, a folt ekkor autóbusztetővé élesedett.
Így nem hallotta, amikor a nagymama megköszöni a karácsonyi ajándékot. A régi fotóról fényképezett, nagy alakúvá laborált képet a balatoni mólóról, amint középkorú asszony két éves kisfiút vezet; a fiúcska másik kézzel kiflit nyújt az előtte ágaskodó fekete kutyának, egy nagyon fiatal nő pedig rászól a kutyára.
– Anyádra rá se vakkantott! Mindig neked udvarolt… Csak… azt nem tudtam mindjárt, ki az idősebb asszony. Kérdezem apádat.
– Reszegi Marika!
– Ugyan! Életében nem járt Fonyódon. Kérdezem nagynénédet is. Ő nem tudja! Nézem tovább, egyszer csak így szólok: „Lányom! Ez a fekete lakkretikül az enyém. De hogy én ilyen karcsú bokájú… szép…?! Miért nem mondtátok soha?”
*
A távolsági busz ülésén a fiú és a lány szótlanul dőltek a hátrabocsátott támlának, s a lány az ablak mellett most csak arra tudott gondolni, hogy olvad. Sokáig nem tűnt fel neki, hogy a fiú állandóan őt nézi. Egyszer azonban oldalra pillantott; s ekkor meglepetten megkérdezte, hogy mi van.
– Szép vagy – szótagolta a fiú.
A lány azt hitte: érti.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
