NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 10:34 Összes olvasás: 55963| 616. | [tulajdonos]: 1956 | 2023-10-24 12:06 | 1956
Fütyültek a lövedékek a Naphegy fölött;
apám kenyérért ment át Pestre,
mikor megjött, nem volt hajlandó
beszélni arról, mit látott odaát;
Anyám a nagy hasát fogva
csak a gyerekre tudott gondolni:
mi lesz VELE, mert hogy velük mi lesz,
az egyre egyértelműbb volt.
Túlélték a lövedékeket,
túl a spicli szomszédot, aki csak a lakásukat
szerette volna megszerezni,
elkerülték a bitót, vagy a falhoz állítást,
és ők sem lőttek le, nem akasztottak fel senkit!
Nem voltak forradalmárok.
Saját forradalmuk azt jelentette nekik,
TÚLÉLNI, mert jön a gyerek!
Sokat küzdöttek azért, hogy a fogantatás
után ki is tudja hordani "terhét" anyám,
s most a célegyenes előtt
a nagypolitika teszi tönkre tervüket?
A november végi zűrzavarban
kórházat kellett keresni:
kórházat és orvost, aki itthon maradt.
"Ha összeszednek 14 ezret, élve
veszem ki a gyereket a hasából,
ellenkező esetben darabokban"
-mondta az egyetlen orvos, aki szóba állt velük.
Összeszedték, odaadták
-hogy honnan, az máig rejtély-
és 1956 karácsonyi ajándékaként
a szennyben, a zajban, a romok között
december elején megkapták a
REMÉNYT, a GYERMEKET,
a kis Jézus leány változatát, nővéremet!
"Drága kislányom!" -szólította apám őt, míg csak élt,
s ebben az esetben ezt szó szerint kellett érteni! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
