NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 15:05 Összes olvasás: 55971| 458. | [tulajdonos]: leszokásom története | 2023-05-23 08:08 | Egy kedves (személyesen még nem látott) barát egy másik naplóban kérdezi, hogy mit olvasson a leszokásához, ami úgy elveszi a figyelmét a nikotin hiányáról, hogy észre sem véve leszokhatna.
Nincs erre válasz, mert a könyvek is csak cigifüstben és pipafüstben esnek/estek nekem a legjobban. Egy jó pipa mellett a gondolat csakis az olvasottakra fókuszál, egyébként (tapasztalat) fáradtságtól függően el-elkalandozik, s akkor megette a fene az egészet, lehet újra olvasni az így átfutott részt.
Jómagam erős dohányos voltam. Édesanyám már 14 évesen írásos engedélyt adott a szakközépiskolai kollégiumba, hogy elsősként dohányozhassak, hiszen nyolcadikban kezdtem Fecske márkájú cigarettával. Kövér, vagy kövérkés srác voltam, anyám javasolta, hogy cigarettázzak, mert az elveszi az étvágyat (vagy csak a pénzt a kajavásárlás elől). A családunkban anyai ágon mindenki cigarettázott, pipázott. Apai ágon szinte senki.
Szóval, elsősként a "nagyokkal" szívhattam a cigarettát a kijelölt dohányzóhelyen, persze fenn a wc-ben is a többiekkel, akiknek nem volt szülői engedélyük. Ekkor már pipáztam is néha. A pipadohány élvezetét a bevonulásom után, egy hivatásos törzsőrmesternek köszönhetem, akinek a felesége egy ajándékboltot üzemeltetett Nyíregyházán, s mi a törzzsel sokat jártunk ki a városba, nála vásároltam be manapság Magyarországon már ritka, vagy elérhetetlen pipadohányokat: schippers', narval stb. Az ízesített dohányok is nagy választékban voltak náluk. Boldog békeidők a szocializmus végnapjaiban: a rohadó kapitalizmus szinte teljes pipadohány választéka elérhető volt. A seregben napi két doboz cigaretta és egy fél liter vodka volt a napi adagom, csoda, hogy bírtam. Később az egyik zenész barátom bevett a kis brancsába, s a cigi mellett kellemes, saját termelésű fű is került az "étlapra", a sereget csak így lehetett akkor kibírni.
Leszerelés után a mi albérletünk volt a találkozási pontja barátaimnak, hozzánk jártak fel beszélgetni, "világváltani", s ilyenkor bizony négy-öt doboz cigi is fogyott egy 15 négyzetméteres panelszobában. Nem győztünk szellőztetni éjszaka, miután az utolsó is elhagyta a "bárkát". (Ekkor még a piros zsiguli az ablakunk alatt állt, s figyelt a nyomozó, milyen államellenes bűnt követtünk el. Volt köztünk egy jelentő ember, akit zsaroltak, így haragudni sem tudok ár, ráadásul kért nem okozott, tanulni nem akartam, a munkám meg biztos volt. Autószerelő voltam.)
Aztán költöztünk: új munkahelyemen is mindenki cigizett, én is. A sophianae akkor volt 12 forint, amikor első gyermekem, Gergő fiam "jött", s így én megpróbáltam leszokni. Sodortam, kevesebbet szívtam, csongor szivart szívtam (rászoktam), sehogy sem sikerült 14 év intenzív dohányzás után. Akkor már hívő embernek tartottam magam.
Tettem egy ígéretet Istennek, hogy ha segít, abbahagyom a cigarettázást: eltettem a kezem ügyéből a dobozt, s mintha elvágták volna: se elvonási tünet, se hiányérzet, se semmi!!! Magam is meglepődtem, abbahagytam!! Ekkor már fájt a vállam, az izületeim, reggelente köhögtem, a lépcsőkön lassan jártam stb.
Az Isten leszoktatott a szenvedélyről, de a dohányzásról magáról nem, hiszen minden, amit ő teremtett valami hasznos résszel is rendelkezik. Ráadásul a dohányzást csak abbahagyni lehet.
Ma is pipázok olykor, ha barátok között vagyok, vagy falunapon, fesztiválon. Idehaza soha, ha egy hónapig nem megyek sehová, akkor egy hónapig nem pipázok. A nikotin nem hiányzik, függő nem vagyok, de a pipadohány ma is ugyanolyan jól esik, mint régen! A dohány is az Isten ajándéka az embernek, ám ebbe is betette azt a kis csavart, hogy ha rabjai leszünk, akkor ártalmassá válik!
Mindent szabad, de nem minden használ - mondja az ige. S ez a mennyiségre (is) vonatkozik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
